Könyvajánló Betty Forester – Ébredő Napfény

Ébredő Napfény

Oldalak száma: 296

Ha valaki rendszeresen olvas romantikus történeteket, akkor biztosan tapasztalta, hogy manapság a könyvesboltok polcain  főleg a New Adult kategóriába tartozó írásokkal találkozunk. Persze ezek mellett jelen vannak a régóta sikeres külföldi írók, mint Nora Roberts, Susan Elisabeth Philips. Ők azok, akikkel biztosan nem nyúlunk mellé. Természetesen magyar írókban sem szenvedünk hiányt, de nagy sajnálatomra mégis ők vannak kevesebben.

Ezért is örültem, amikor megtudtam, hogy egy kedves ismerősöm Betty Forester magyar írónő első regénye, az Ébredő Napfény kiadásra került.  Ami miatt most ezt a könyvet ajánlom nektek az az, hogy nem egy megszokott romantikus történettel találja szemben magát az olvasó.

Röviden a fülszöveg:

Egy felejthetetlen nyár és szerelem.
Szandra Carter a tizenéves lányok elégedettségével éli az életét Magyarországon, amikor a New Yorkban élő édesapja és bátyja elhívja, hogy töltse velük a nyarat. A találkozás a bátyja legjobb barátjával, az indián származású Sonny-val, kitörölhetetlen nyomot hagy benne. Nem várt élményekben lesz része a csodálatos indián rezervátumban, az Amerikát átszelő, kalandos utazáson pedig megismerheti önmagát a jóképű, zárkózott húron fiú oldalán. 
Túlléphet-e Szandra élete nagy szerelmén? Van-e jövője a szerelmüknek, hiszen mindketten tudják, később az óceán választja el őket? Érdemes-e engedni az érzelmeknek a közelgő búcsú tudatában?
Egy gyönyörű, romantikus történet bontakozik ki, és betekintést nyerhetünk egy méltatlanul feledésbe merülő kultúrába

A történet nem csupán két fiatal egymásra találásának a története. Fokozatosan képet kapunk egy elfeledett nép, az indiánok, azon belül is a huron törzs mindennapjairól.  A kis közösség próbálja életben tartani őseik hagyományait, értékeit a rezervátumban működő múzeumban. Ide csöppen Szandra, azaz Dee, aki be akarja bizonyítani, hogy ő sem az az elkényeztetett fehér kis plázacica, akinek először látszik.

Tetszett, mert minden benne van, amitől egy romantikus könyv tökéletes lehet. Nem csak a karaktereket, de a régi huron törzs leszármazottai által életben tartott hagyományokat is élethűen bemutatja.

Sonny és Dee változnak, ahogy a történet egyre előrébb halad, formálódnak út közben. Összecsiszolódnak és teljesen egymásra hangolódnak. Nem egyből első látásra fellángoló szenvedélyről van szó, hanem fokozatosan kialakuló szerelemről. Hiába származnak  más – más kultúrából, hiába más a családi hátterük, mégis mind a ketten ugyan azokat az értékrendeket követik, s Dee egyre inkább úgy érzi, hogy ezek közé az emberek közé tartozik.

Ami még nagyon megfogott, hogy Betty mennyire érzékenyen ábrázolja a mai modern korban is jelen lévő indiánokkal szembeni diszkriminációt, amivel Sonny nap, mint nap találkozik. Dee csupán tizenhét éves, mégis olyan toleranciával és elfogadással viszonyul Sonny és családja felé, ami a mai modern világban ritkaság számba megy.

Talán a hetekig tartó utazás miatt, de többször is a Soha határa című könyvhöz hasonlítottam. De itt szeretném leszögezni, hogy a két történet, de még a karakterek sem hasonlítanak egymáshoz. Egyszerűen, ez a könyv jutott róla eszembe.

Tudom, hogy magáról a történetről nem sokat írtam, de nem akartam spoilert az ajánlóba.

Hogy kiknek ajánlom? Ez egy nehéz kérdés, mert hiába szól a könyv két fiatalról, mégsem csupán fiataloknak szól. Bátran ajánlom fiataloknak és az idősebb korosztálynak is.

Remélem nektek is legalább akkor kedvencetek lesz ez a regény, mint nekem.

Betty Foresterrel készített interjút itt találjátok

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s