Össze sem tudom számolni, hogy hány könyvet olvastam el az alatt a pár évtized alatt, mióta megismertem a betűket. Persze, eleinte én is mesekönyveket olvastam, majd jöttek a könnyebb hangvételű gyerekregények, novellák, szépirodalmi művek, de kevés olyan irodalmi műfaj van, amibe ne kóstoltam volna bele. Nekem is vannak nagy kedvenceim, mint mindenki másnak. Ezek a regények, évek óta porosodnak a polcomon, mégis időről, időre visszatérek hozzájuk.
Külön, külön nagy hatással volt rám mindegyik és a mai napig nem untam meg őket. Ha igazán rangsorolnom kellene, nem tudnám megmondani, hogy ezek közül a könyvek közül, melyik az abszolút kedvencem, de azt sem mondhatom, hogy egyformán szeretem mindegyiket.
Akkor lássuk az én nagy kedvenceimet, a teljesség igénye nélkül:
Jókai Mór – Egy magyar nábob
A szüleim könyvespolcán bukkantam rá. Ha jól emlékszem, ez volt az első olyan klasszikusnak mondható regény, amit teljesen önszántamból olvastam el, még a középiskolában.Akárki akármit mond, mai bestsellerek ide vagy oda, csodálatosan ír Jókai! Első olvasásra kicsit nehezen ment, s talán az eleje kicsit unalmas tinédzser fejjel, de amint beindul a cselekmény, szerintem letehetetlen.
