Könyvajánló Diana Gabaldon – Outlander 2 – Szitakötő borostyánban

Outlander2

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft., 2012

Oldalak szám: 992 oldal

Claire Randall húsz éven keresztül megőrizte titkait. De most felnőtt lányával együtt visszatér Skócia fenséges, ködfátyolba burkolózó hegyei közé. Claire itt szeretné elmondani a lányának az igazságot egy fontos dologgal kapcsolatban, amely éppen olyan megdöbbentő, mint ami mögötte van: az ősöreg kőkör rejtélye, az idő korlátain átívelő szerelem és James Fraser, a skót harcos, akinek lovagiassága egykor ott tartotta Claire-t a férfi évszázadának veszedelmei között a saját korába való visszatérés helyett.

Ezúttal a vér és a szenvedély öröksége állítja próbatétel elé Claire gyönyörű, rézvörös hajú lányát, Briannát, miközben ezzel párhuzamosan folytatódik Claire önfelfedezésének útja Stuart Károly intrikával teli párizsi udvarában, ahol férjével együtt versenyt fut az idővel, hogy elejét vegyék a kudarcra ítélt felföldi felkelésnek, és elszántan küzd azért, hogy megmentse mind gyermekét, mind a szeretett férfit.

A Szitakötő borostyánban az Outlander sorozat második kötete. A regény nem úgy kezdődött és nem is úgy végződött, ahogy vártam, mégis tovább mélyítette rajongásomat a sorozat iránt. Ha az első kötetre azt mondom szerettem, akkor a második kötetet egyenesen imádtam. Nehéz véleményt alkotni erről a regényről úgy, hogy még véletlenül se írjak le cselekményeket, de azért megpróbálom.

Sok vonatkozásban más volt ez a kötet az előzőhöz képest. Rögtön a könyv elején visszatértünk a XX. századba. Kapkodtam a fejem, nem értettem, hogy került Claire újra vissza a saját idejébe, de Gabaldon jól oldotta meg a dolgot. Ami az első oldalon meglepett és talán zavart is egy kicsit, a következő oldalakon elmúlt, s szinte faltam a további betűket. Azonnal megismerkedhetünk Brianna Fraserrel és a már felnőtt Roger Wakefielddel. Mindkét karaktert megkedveltem, bár sok szerepet nem kaptak a második kötetben, de az írónőt ismerve az ő karaktereik meghatározóak lesznek a sorozat későbbi részeiben. Kíváncsian várom, hogy mihez kezd majd velük Gabaldon. Arra már rájöttem, hogy az írónő egyik karakterét sem betűnövelés miatt írta bele a történetbe. Például az első kötetben szereplő némely mellékszereplő,a második kötetben meglepő szerephez jut. Gondolok itt például Sandringham hercegére, vagy akár Hugh felbukkanására. Ha már szóba kerültek a szereplők, jó pár új névvel megismerkedhettünk. Néha talán bele is keveredtem kicsit, hogy akkor most ki kicsoda, vagy épp kinek az oldalán áll.

A második rész továbbra is Claire és Jamie életét követi nyomon, de immáron Franciaországban, majd később újra Skóciában. Kettős játékot játszva próbálják megakadályozni Károly Edward herceget, hogy támadást indítson II. György ellen, aláírva ezzel a skót klánok halálos ítéletét. Maga a történet tele van politikával, rejtéllyel, intrikákkal és jó adag romantikával is. A történelmi háttérnek csupán felületesen olvastam utána, így nem tudom mennyi benne az írónő fantáziája, és mennyire hű a történelemhez, de annyira magával ragadott a regény, hogy ez igazán nem is érdekelt. Azért a cullodeni csatának, ahol a jakobita felkelést leverték, utána néztem.

Claire karaktere legalább olyan erős, ha nem erősebb, mint az első kötetben. Nem illik bele a XVIII. század intrikákkal és ármánykodással teli francia felső osztálybeli hölgyeinek sorába. Megmaradt ugyan annak a szókimondó nőnek, akinek az előző kötetben megismertük, s ez olykor-olykor bajba is sodorja. Érdekes volt olvasni, ahogy egy XX. századi nő megpróbálja feltalálni magát, ebben a számára ismeretlen korban, maga köré gyűjtve pár furcsa embert. Jamie továbbra is nagy kedvencem. Egy makacs, akaratos skót, aki előfordul, hogy rossz döntéseket hoz, de továbbra sem veszítette el a humorát és a végletekig hűséges nem csak a feleségéhez, hanem a saját elveihez is. Ők ketten együtt, egy különleges párost alkotnak.

Diana Gabaldon nagyon ért a jellemrajzokhoz. Egyik karakterére sem lehet egyöntetűen ráhúzni, hogy száz százalékig pozitív, vagy negatív szereplő, legyenek azok akár a főhősök, vagy a mellékszereplők. Mindegyik szereplő jelleme elég árnyalt ahhoz, hogy ezt ne tehessük meg. Claire és Jamie sem fehér vagy fekete, ahogy Johnathan Randellel is találkozunk a testvérét féltő, aggódó báty szerepében. Persze ettől még Randall továbbra sem alakult át pozitív hőssé, ahogy magát Károlyt sem sikerült megkedvelnem. Új kedvencem is akadt Fergus személyében. Nem tagadom, megszerettem ezt a kölyköt, s kíváncsi vagyok hogyan alakul a sorsa a jövőben.

Gabaldon nagyon ért a fordulatokhoz. Olyan csavarokat tett ebbe a történetbe is, hogy szinte hallottam, ahogy néha az állam koppant a padlón. Sok kérdésre választ kaphat az aki elolvassa a regényt, de csupán azért, hogy újabb kérdésekre keressük a választ a sorozat következő részeiben.

Most, hogy már elolvastam a Szitakötő borostyánban-t bevallhatom, hogy nagyon tartottam tőle, de nem a terjedelme miatt. Általában, ha egy sorozat bevezető kötete nagyon erősre sikerül, a folytatás sokkal gyengébb. Legalább is, nekem ez a tapasztalatom. Bátran állíthatom, hogy az Outlander második kötete nem maradt alul az első kötethez képest. Talán nem olyan eseménydús, mint az előző, mégsem unatkoztam egy cseppet sem a történet olvasása közben. Volt, hogy hangosan nevettem, mérgelődtem, vagy épp a zsebkendőmet szorongattam halkan szipogva.

A regény utolsó mondata nálam mindent visz. Aki olvasta, az pontosan tudja, hogy mit érezhettem abban a pillanatban. Ez felért egy ellenem elkövetett merénylettel. Legszívesebben azonnal nekiállnék a Voyagernek, ami a sorozat harmadik része. Ebben csak az akadályoz, hogy sajnos nálunk magyarul még nem jelent meg. Remélem, a filmsorozatnak lesz akkora sikere, hogy a kiadó végre megjelentesse a folytatást, így is jóval lemaradva a külföldön már kiadott részekhez képest.

Egyszóval, aki elolvassa a Szitakötő borostyánban-t nem fog csalódni. Egy fordulatokkal teli történelmi kalandregényt és jó adag függőséget kap cserébe.

„És én még azt hittem, azért keltünk egybe, mert szép pofikád és gyönyörű, nagy feneked van. Ki gondolta volna, hogy még ésszel is rendelkezel! – Ügyesen kitért a dobás elől, amivel a fülét céloztam meg, és rám vigyorgott.”

„…Mi, a mosónő nem is bántott?

– Meghúzta a hajam – felelte Jamie elmerengve. – Gyökerestül kirántott egy csomót, az biztos, Sassenach; ha valaha is szakmát akarok váltani, szerintem nem nők megtámadását fogom választani; az fene kemény munka.”

Diana Gabaldon regénysorozatából filmsorozat is készült, a Starz jóvoltából. Rövid részlet a filmorozatból (forrás):

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s