Bloginterjú – Bogár Erika Tullia meséi – ŐRZŐ

termek_cimlapfotoAmikor Bogár Erika Tullia meséi – Őrző című regényéhez könyvajánlót írtam, tévesen „elsőkönyves” írónak tituláltam Erikát. Triar története teljesen elvarázsolt. Még többet szerettem volna tudni róla, s mivel „Google a barátunk”, rövid keresgélés után rá is akadtam Bogár Erika írónő blogjára (http://vegtelenmezokvandora.blogspot.hu). Ekkor ért az első meglepetés, miszerint Erika, saját és Rica Whimsy álnéven publikált már mesét, jó néhány verset, novellát.

Az írónő blogja nagyon aktív, sok-sok érdekességet, novellarészletet megoszt az oda látogatókkal. Innen jött az ötlet, hogy a következő Bloginterjút vele készítem. Megkerestem a kérdéseimmel, s legnagyobb örömömre hamar igent mondott.

Évek óta publikálsz rövidebb, hosszabb novellákat, és idén februárban megjelent az Őrző című regényed.  Milyen érzés volt önálló könyvként viszontlátni Tullia meséit a könyváruházak oldalain?

BE: Volt már egy próbálkozásom 2010-ben, amikor felraktam egy regényem egy e-könyves oldalra. Naptánc a címe. Az a regény még nem volt kiadásra kész. Mégsem bántam meg ezt a kísérletet, mert sok tapasztalatot szereztem rajta keresztül. Átdolgozom az egészet és újra kiadom. Az Őrző más. Úgy érzem, ez a könyv már a helyén van. Nem tökéletes, akadnak benne hibák, és még hiányzik belőle vagy száz oldal, az elvarratlan szálak, amikre utaltál az ajánlóban. Azokat majd megírom Dar vagy Lork történetében…

Mikor volt az a pillanat, amikor úgy érezted, hogy igen eljött az idő, s ki kell adnod ezt a fantasztikus regényt.

BE: 2010-ben kezdtem blogolni, írtam két blogregényt, de az Őrzőt nem akartam feltenni. A világ tizenéves korom óta épül, úgy éreztem, többet érdemel egy blognál. Nagyrészt a blogírásnak köszönhetően, jobban megismertem a könyves világot, akkor kezdtem tudatosan keresni a lehetőséget a könyv kiadására.

A könyvajánlóban említettem, hogy Ashley Carrigen kapcsán találtam a regényedre, mégis, ami elsőre megfogott, az maga a borító. A könyv olvasása közben döbbentem rá, hogy mennyire tökéletes választás.  Számomra Ő Triar.  Mennyire folytál bele a borító tervezésébe, kiválasztásába?

BE: Ezt az egyet kihagytam volna: arcot tenni a borítóra… A kiadó ajánlott egy oldalt, ahonnan képeket lehetett választani. Ott kerestem rá a “fantasy, harcos” kulcsszavakra. És egyszer csak ott volt Ő. Még a sebhely is az arc jobb oldalára került… “Na – mondtam –, ezt nem! Ezt tuti nem! Mi van, ha valaki máshogy képzeli el?” Aztán találtam egy lehajtott fejű fiatal srácot, jóformán semmi nem látszott az arcából. Elhatároztam, hogy az lesz. De adtam még egy esélyt ennek a képnek, így elküldtem néhány embernek, akik olvasták a kéziratot. Utána már nem volt választásom, ha nem akartam összeveszni velük…

Triar a regény elején egy meggondolatlan, igazi kölyök. Később gyengéd férfi, majd dühös, kegyetlen, maga a Sötét Harcos. Nagyon összetett jellem. Mégis, lehetett kegyetlen, sebhelyes arcú, béna, sánta, nem tudtam nem szeretni. Mennyire jelentett nagy kihívást Triar karakterének, életének megírása?

BE: Szeretem a pszichológiát, sokat olvastam a témában, és szeretem megfigyelni az embereket. Tisztelem és becsülöm azokat, akik képesek átlépni a saját korlátaikon, Triar ilyen. Emellett úgy gondolom, szükségünk van hősökre. A történet adta magát. Nem időrendben készült, hanem, ahogy az epizódok, az egyes kalandok felmerültek bennem. Az aranymarla története például novella formájában íródott meg először. Amikor kész volt a teljes kézirat, Nindra és Triar jeleneteit kiemelve, külön-külön átnéztem, hogy meglegyen a szál folyamatossága. Utólag ráerősítettem azokra a részekre, ahol Triar Eléniával, Méliával, a barátaival vagy épp Darvoval  volt, hogy megmutathassam a jelleme más-más oldalait.

Aki elolvassa a regényedet, függetlenűl attól hogy egy megálmodott világban játszódik, nem kevés történelmi vonást talál benne. Jól érzem, hogy szereted a történelmet?

BE: Nagyon, a vallástörténettel és a néprajzzal együtt. Kilencévesen olvastam az  Egri csillagokat, aztán Sienkiewicz Tűzzel-vassalját, és onnan nem volt megállás. Faltam a történelmi regényeket. Diákszínjátszóként résztvettem egy Honfoglalás kori táborban. Az ajánlott olvasmány, László Gyula,  elvitt a régészeti és a történelmi szakkönyvek felé. Egyébként László Gyulának a rajzai is gyönyörűek.

Nindra, Triar, Dipia és még sorolhatnám. Hiába keresgéltem a neten, ilyen nevekre nem bukkantam. Mind a saját fantáziád szüleménye?

BE: A többség igen, a mellékszereplők között akad néhány ismertebb fantasy név (Kull, Dar).

Van olyan szereplő a regényben, akit magadról mintáztál?

BE: Azt hiszem, mindenkiben van belőlem egy kicsi. A szeretetre vágyó, lázadó Triar a kamaszkori énem.

Az írás nem a fő foglalkozásod. Mikor tudsz időt szakítani rá?

BE: Szinte mindig. Jár az agyam a buszmegállóban, főzés, takarítás közben, jegyzetelek folyamatosan. Ha a gyerekeim ágyban vannak éjjel, vagy valami csoda folytán üres a lakás, akkor jön az igazi írás a gépen. Vannak helyzetek, amikor nem tudok jegyzetelni sem. Ilyenkor félek, hogy elveszik az ötlet.

Amikor először olvasta a családod, barátaid a történetet, mit szóltak hozzá?

BE: Az egyik barátnőm, a borítókép főtámogatója, egy bizonyos résznél egyidőre félbehagyta, és azt mondta, szerencsém, hogy nem voltam ott, mikor olvasta.  Az édesanyám, az első olvasás után szó nélkül adta vissza a kéziratot… Ő egyébként nagyon kritkus, sok dologban érdemes volt ráhallgatni. A barátok és a családtagok elfogultak, ezt mondják. Az enyéim valóban elhitették velem, hogy ez a történet jól sikerült. A gyerekeim még kicsik, hogy elolvassák. A meséimet viszont szeretik.

Sokan panaszkodnak, hogy nehéz kiadót találni. Neked milyen nehézségekkel kellett megküzdened?

BE: A Publio Kiadó koncepciója egyedülálló a magyar piacon, biztosítanak egy indulási alapot, a borítóval, a formai szerkesztéssel és azzal, hogy rengeteg helyre felkerül könyv, de tulajdonképpen szerzői kiadásként jön ki,  mert a tartalom teljes egészében a szerző felelőssége, ha nem rendel egyedi szolgáltatásokat. Sokan azt mondják, ez nem is igazi kiadás.  Az Őrző rengeteg kiadót megjárt. A fantasy kiadók nagyrésze vissza sem jelzett, pedig velük kezdtem… Néhány más példa. Egy rövid részlet után bekérte az Ulpius a teljes kéziratot, de végül nem kellett nekik. A Maecenas egy kedves, biztató, gratuláló levél kíséretében utasította vissza, mert nem illett a profiljukban. A Hét Krajcár Kiadó kiadta volna, ám nem szépirodalom, így nem kaphattunk NKA támogatást. Én meg nem tudtam összeszedni a sajátrészt. Pedig már volt nyomdai árajánlatunk is. Mindenesetre az olvasók mellett, ennek a két utóbbi kiadónak is köszönhető, hogy nem adtam fel. Reményt adott, hogy ők is láttak benne valamit.  Az elmúlt időszak magánéleti szempontból zűrös volt. A Publio éveleji akciója a legjobbkor jött, hogy belekezdjek valamiben, ami leköt, új erőt ad.  Így a Publio Kiadó támogatásával saját útjára engedtem az Őrzőt.

Én boldogan látnám az Őrző folytatását a polcomon, mert hogy még nincs vége, abba szinte biztos vagyok. Mint író, vannak konkrét terveid a jövővel kapcsolatban? Mi lesz Tullia további sorsa?

BE: Tinikoromban írtam egy regényt, Fények tánca címmel, ebben jelenik meg Triar kardja. Triar itt még csak egy homályos hős a régmúltból. Egyszercsak töprengeni kezdtem, ki is ő? így lett az Őrző. A kettő közé még bekívánkozik egy újabb történet, de lehet hogy több… hogy az elvarratlan szálak lezáródjanak. Így a Fények táncát még nem veszem elő átdolgozni, felújítani. A második rész eseményei nagyrészt Hutar földjére tevődnek át, és az Őrző után mintegy húsz évvel később játszódnak. A munkacíme egyelőre A Tűz Őrzője. A főszereplője egy fiatal kovács, aki keresztülhúzhatja a hatalmasok terveit, ezért lényegében száműzik arra a helyre, ahol Triar kardja készült.

Nagyon tetszett a regény stílusa, a karakterek és a helyszínek. Biztos vagyok benne, hogy olvasni is sokat szoktál. Mely írók, vagy regények hatottak rád legjobban?

BE: Úgy heti egy könyv az átlagom. Ha írok, nem olvasok regényt, nehogy önkéntelenül átvegyek valamit. Szakkönyveket viszont akkor is szoktam böngészni, a témától függően. Triar sérülései miatt például anatómia és sebészeti könyveket olvastam, illetve ősi gyógymódokat kerestem.

A első könyvek, amik megfogtak: Jack London: Martin Eden, Walter Scott: Ivanhoe, Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal, Leon Uris: Exodus, Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés. Ezeket úgy 20 éves koromig olvastam, sok más mellett.

Később is akadt egy-két nagyhatású: Leon Uris: Szentháromság, Nicholas Evans: A füstlovag, Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském! Benkő László: Honfoglalás trilógia, Cassandra Clare A Végzet ereklyéi sorozata.

Leon Uris és Nicholas Evans nagyon életszerű karaktereket teremtenek. Uris emellett hátborzongatóan jól ábrázolja a nagy történelmi konfliktusokat is. Benkő László a magyar történelmi regényírásban remekel most. Cassandra Clare világa hihető, és a regényei nemcsak tiniknek szólnak. Murakami Haruki… Ő Murakami Haruki! A könyvei atmoszférája az, ami utánozhatatlan.

Számomra a legjobb dolog a könyvekben, hogy egy pillanat alatt képesek elvarázsolni. Ha egy történet magával ragad, mindig úgy érzem, hogy túl hamar van vége. Ezt éreztem Bogár Erika regényének kapcsán is. Egy varázslatos világ, egy nem mindennapi hős, egy ország és egy férfi sorsa. Ez Tulli meséi.

Olvassátok el, s ígérem, nem fogjátok megbánni!

Könyvajánlót itt találtok.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s