Könyvajánló Jeanne Kalogridis – Az inkvizítor felesége

Az inkvizitor feleségeKiadó: I.P.C. Könyvek Kft. 2013

Oldalak száma: 396 oldal

1480-ban a spanyol inkvizíció megkezdi működését Sevillában. Amikor a kikeresztelkedett, de titkon zsidó vallását gyakorló anyja félelmében a tengerbe veti magát, a szép, tizenhét éves Marisolt apja feleségül adja Gabriel Hojedához – a férfihoz, akit teljes szívéből gyűlöl, és aki az inkvizíció szolgálatába szegődött.

A lány, aki szégyellte és elhidegült converso anyjától, nem érti, hogy apja miért döntött így. Az esküvőn ráadásul felbukkan gyermekkori szerelme, egykori vőlegénye, aki felől évek óta nem kapott hírt.
Miután édesapját letartóztatják, Marisol, aki félig szefárd zsidók, félig ókeresztények gyermeke, de a zsidók múltjából csak édesanyjának a szefarádi aranykorról szóló történeteit hallotta, lassan felismeri és felvállalja örökségét, és bátran szembeszáll férjével, annak bátyjával, a kegyetlen dominikánus szerzetessel és Torquemada embereivel. Majd rájön, hogy szerelme, Antonio a conversóknak segít megszökni Spanyolországból, és életét kockára téve csatlakozik hozzá.

“Sötét és fenséges Kalogridis mesterien ábrázolja a korszakot, miközben a szerelem, hűség, árulás és áldozatvállalás időtlen történetét meséli.” – Pam Jenoff

Amint befejeztem a regény olvasását, azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon tetszett-e, vagy sem. Ez azért elég ritkán fordul elő velem. Kettős érzések kavarognak bennem. Nagyon szeretem a történelmet és nagyon felcsigázott a könyv fülszövege, mégis csalódott vagyok. Egy izgalmas, eseményekben dús történetre számítottam, de nem ezt kaptam.

A történet a spanyol inkvizíció, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella uralkodásának idejében játszódik. Ebben az időben, nemcsak egyes keresztényeket, hanem muzulmánokat és zsidókat is üldöztek. Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, rögtön az első benyomásom az volt, hogy mennyire korhű. Minden sorából süt, hogy az írónő átérezte a kor szörnyűségét, beleértve az akkori vallást, a babonákat és a társadalmi felépítést is. A történelmi ábrázolás érzékletes, érdekes és drámai. Kalogridis hátborzongatóan mutatja be a nyilvános bűnbánatot, az emberi mohóságot és kapzsiságot. És itt el is érkeztünk a fő problémámhoz a regénnyel kapcsolatban. Mert csupán ennyi, amit pozitívumként el tudok mondani róla.

Marisol, a regény főszereplője, egy fiatal kikeresztelkedett zsidó lány, aki a saját érzéseivel viaskodik, miközben próbálja megérteni az őt körülvevő világot, mégis a karaktere számomra elég kidolgozatlan maradt. Nekem túlságosan merev, rideg és szélsőséges volt. Szerettem volna megkedvelni, de az írónő számomra annyira keveset adott belőle a lelki vívódásain kívül, hogy egyszerűen nem tudtam megszeretni. Lelki vívódásból viszont rengeteget kapunk. Túl sokat is. Antonióval való kapcsolatáról viszont keveset, emiatt egy nagy sötét lyuk maradt a történetben.

Összességében egy jó kis történelmi regény lehetett volna belőle, ha az írónő kicsit több időt szán a történet kidolgozására és kevesebbet a lelki vívódásokra. Egyszer olvasott regény marad a könyvespolcomon, ezért úgy döntöttem, hogy nem igazán nyerte el  a tetszésemet. 😦

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s