Bloginterjú – Nádasi Krisz írónő

KriszNadasiPICNádasi Krisz, alias Keira Christie egy olyan magyar írónő, aki nemcsak megírja a történeteit, de kiadóktól függetlenítve magát jelenteti meg őket. Ha ez még nem lenne elég a tiszteletem kivívásához, elárulom nektek, hogy nemcsak magyarul, de angolul is publikál. Sokszínű személyiség, amely a regényeit olvasva is remekül érződik.

– A blogodon (link) nem sok mindent lehet megtudni rólad. Annyit azonban tudok, hogy értékesítési területen dolgoztál. Mi késztet egy értékesítési menedzsert arra, hogy elkezdjen regényeket írni?

N.K.: Vicces, hogy ezt kérdezed, mert általában attól félek, hogy az írásaimban túlságosan is kiadom magam. Még a krimijeimben sem tudok elvonatkoztatni az általam alapvetőnek tartott emberi értékektől. Aki csak egyetlen írásomba is belenézett, megtud rólam is egy sor dolgot anélkül, hogy tisztában lenne vele – egyébként meg éppen ezért írok, mert kínzó vágy él bennem arra, hogy megmutassak az olvasóimnak egy olyan értékrendet, amivel lehetséges és érdemes ma élni. Úgy érzem, el kell mondanom másoknak, amit én már megtanultam, függetlenül attól, hogy mi a foglalkozásunk. Az írói létben szerintem nincs jelentősége, hogy civilben többmillió eurós államigazgatási munkákat adok el külföldi országokban.

Krisz7

– Mielőtt elolvastam a Rejtély az Open Air Hotelben című regényedet, kicsit kutakodtam. Nem egy novellát találtam tőled, amiben érezhető volt, hogy nagyon fontos szerepet játszik a család az életedben. Mennyire sikerül megosztani az idődet a család, a munka és az írás között?

N.K.: Nehezen! Az biztos, hogy ha választani kell, hogy a kertben gazolok vagy a gyerekekkel üljünk le kártyázni, ez utóbbira voksolok. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemrég szültem, így most itthon dolgozom. A munkám az értékesítés helyett a babázás, főzés, mosás, és a három gyerek menedzselése az iskola, edzések, különórák, orvosi időpontok között. Írni akkor tudok, amikor a baba alszik, és éppen nem is kell mennem sehová. Akkor eldobok mindent, és irány a számítógép! Fél év múlva tervezek visszamenni dolgozni, de nem tudom még, hogyan alakul majd az életünk. Aktív koromban havonta kétszer utaztam külföldre, három-öt napra, ezt valószínűleg nem fogom tudni vállalni, de majd meglátjuk.

Krisz1

– Nehéz mindent egyensúlyban tartani, főleg, ha az ember feje tele van írói ötletekkel. Hogyan született meg a Rejtély az Open Air Hotelben története?

N.K.: Mindig is szerettem a krimiket, főleg Agatha Christie-t. Arra gondoltam, kell, hogy legyen piaci igény magyar környezetben játszódó, magyar krimi iránt is. Amúgy meg éppen ideje volt, hogy próbára tegyem magam, tudok-e írni hosszabb történetet is, eljutok-e a végére? Ugyanis novellákat, kisregényeket egész életemben írogattam, időnként cikkeket is különböző magazinokba, később szakmai folyóiratokba, de nem voltam biztos benne, hogy egy egész könyvnyi betűt is össze tudok-e hozni.

Egy klasszikus esetet akartam, ahol adott a gyanúsítottak köre. Modern környezetben játszódó, gondolkodós krimit szerettem volna írni, egyrészt mert DNS-vizsgálathoz és hasonlókhoz nem értek, másrészt pedig mert az ilyen krimik olvasóként sem érdekelnek. Arra fókuszáltam, mi legyen a gyanúsítottak köre, így jutott eszembe egy cég, ahol több tulajdonos van… Leültem és elkezdtem írni. Aztán a könyv felénél már láttam, hogy aprólékosan el kell tervezni mindent, és elővettem egy fehér papírlapot. Megterveztem, leírtam, kiadót kerestem, megjelent!

Krisz4– Engem megvettél a történettel. A könyvajánlóban említettem, hogy a kedvenc szereplőm Kovács Benedek nyomozó volt. Nagyon szimpatikusra sikerült a karaktere. Véletlenül nem tervezel vele egy krimisorozatot?

N.K.: Örülök, hogy tetszett. Utólag tisztán látszik, hogy Benedek az egyik cégtulajdonos, Robi alteregója. Ahol Robi komoly és üzleties, ott Benedek szabálykövető, de vagány és kreatív. Érdekes volna kettőjüket egy másik történetben megírni… Ha lesz hozzá kedvem, szerintem írok még róluk. A krimi, mint olyan, alapvetően vonz. Van egy félkész kéziratom, meg nem is hagy nyugodni a műfaj. Azt hiszem, nincsen túl csavaros észjárásom, de túlságosan szeretem a rejtélyeket ahhoz, hogy képes legyek visszatartani magam az írás tekintetében is.

Krisz2

– Mielőtt publikálod az írásaidat, kikéred a családod, barátaid véleményét? Ki a legkeményebb kritikusod?

N.K.: A nagylányomat nagyon érdekli minden könyvem, még az e-könyv kiadásról szóló kéziratot is végigolvasta. Ifjúsági regényeimet igazából miatta kezdtem írni. Amikor leteszi a Kindle-t, és azt nyávogja: „de Anya, ugye együtt marad Pete-tel, nem teheted meg, hogy szétválasztod őket, Anya, légyszi, nem engedem!” – nos, ez mindent megér. Persze ő nem kritizál, csak büszke az író anyukájára. Mióta saját magam adom ki a könyveimet, a hivatalos szerkesztőm Otta Kati, aki a Gárdonyiban tanít irodalmat és drámát. Nagyon jól mutat rá olyan logikai bakikra, amik felett én simán elsiklom. Persze próbaolvasóim is vannak, akikkel az interneten akadtunk össze. Velük egymás írásait boncolgatjuk, mindenki megmondja a véleményét a másik művéről, ami rettentő hasznos.

Krisz8

– Sok íróra jellemző, hogy kizárólag egy műfajban publikál, de te nem ragadtál le egyiknél sem. Írtál már krimit, romantikus regényt, humoros, szórakoztató regényt. Írtál angolul, magyarul. Melyik jelentette a legnagyobb kihívást számodra?

N.K.: Mindegyik könyv kihívás és játék is egyben. Legutóbb egy borzongató történetet írtam a Bizarriumnak, amivel nagyon nehezen jutottam dűlőre. Mivel még semmi hasonlót nem alkottam, képtelen voltam megítélni, hogy elég jó-e a sztori, hogy fenntartja, fokozza-e a kíváncsiságot, a rejtelmes hangulatot annyira, hogy az olvasót tényleg érdekelje, hogy végig akarja olvasni. Hamarosan kiderül, mert a novella június 20-án meg is jelenik.

Krisz5

– Megígérem, hogy el fogom olvasni. A történeteid közül melyik a kedvenced, és ki a kedvenc szereplőd?

N.K.: Nehéz kérdés. Általában azt a könyvet szeretem legjobban, amit épp írok, vagy épp befejeztem. A szereplők ugyanis sosem hagynak nyugton: van képük tovább élni az életüket azután is, hogy lezártam a laptopot, sőt, akkor is, ha már leírtam: Vége. Mégis, ha végiggondolom a műveimet, akkor talán a „Tündérke és Arisztid” a szívem csücske. Ez a naplószerű, gyereknevelős-főzős regény részben valóban megesett történetekből készült, úgy, hogy kitaláltam egy teljesen fiktív családot és belevetettem őket az előre kigondolt szituációkba. Nagyon nehéz volt megírni úgy, hogy íve is legyen a történetnek és a szereplők is hitelesek legyenek. Olvasóim visszajelzése alapján például a főhős szüleinek ábrázolása nagyon jól sikerült: a brit apuka és a magyar anyuka, aki egy mini ökolakásban él, import-trafikot üzemeltet és a spórolt pénzét egzotikus utazásokra költi. Az én kedvencem ebből a könyvből Arisztid, a család kutyája, akinek mindenről igen karakteres véleménye van.

Krisz3

– Mi a helyzet a könyvkiadással? Ha jól tudom, a könyveid saját kiadásban jelennek meg. Miért döntöttél így?

N.K.: Azok közé az írók közé tartozom, akik már megégették magukat a hagyományos könyvkiadással. Amint felfedeztem, hogy a neten e-könyvként ingyen meg tudom jelentetni az írásaimat, elővettem a régi (félkész) kézirataimat, jegyzeteimet, és elkezdtem őket szépen sorban letisztázni és kitenni a terjesztői platformokra. A krimik és az ifjúsági írások szépen fogynak, még egyelőre csak zsebpénzt keresek, de már így is több a bevételem, mint amennyit az első regényem megjelenéséért kaptam a hagyományos kiadótól. Az, hogy saját magam intézek mindent, óriási szabadságot ad. Imádom azt az érzést, hogy nem függök senkitől, hogy minden nap ér egy kicsi siker: nemcsak az eladott könyvek, hanem például az, amikor egy irodalmi pályázat ötletével megkerestem pár ismerőst és ismeretlent, és mindenki elsőre rábólintott: Kati, a szerkesztőm mellett bizalmat szavazott az ötletnek Vidi Rita, Szecsődi M. László és az Underground Kiadó is. Persze lehet, hogy ezt szerződéses íróként is megtehetném – de ki tudja, hogy akarnám-e? Lehet, hogy csak hátradőlnék a fotelben és várnám a fogyásjelentést, időnként posztolva a Facebookon arról, hogy hány cukorral iszom a kávémat. De mivel ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak, ezért inkább olyan dolgokról írok (könyvet és blogot), ami szerintem az olvasóimat érdekli, ami különböző fórumokon a leginkább foglalkoztatja a célközönségemet.

Krisz9

– Hogy látod, mi a nehezebb? Megírni egy regényt, vagy eljuttatni az olvasókhoz?

N.K.: Az utóbbi. Egyértelműen. Sok a könyv, kevés az olvasó. Ha az írónak nincsen neve, sokkal nehezebb a dolga, tehát nemcsak írnia kell, hanem önmagát is reklámoznia, mégpedig napi szinten. Ezzel csak az a baj, hogy az író általában befelé forduló személyiség, tehát definíció szerint nehezen megy neki az, amikor nem elmélyednie kell, hanem kikukucskálni az elefánttoronyból és lelkesen lekiabálni az utca emberének, hogy „Hé, nézd, milyen érdekes vagyok, vedd meg a könyvem!”. Ezzel együtt tisztában vagyok vele, mennyi munkát, kitartást és lemondást jelent megírni egy könyvet. Eleve különleges tulajdonság az, ha valaki képes lezárni az életében a dolgokat – például a regényt, amit ír. Ha valaki birtokában is van a lezárási képességnek, még számtalan egyéb akadállyal kell szembenéznie, például hogy időt találjon az íráshoz. Sajnos ismerek olyan írót, akinek ezirányú tevékenységét a párja, családja nem nézi jó szemmel, hiszen a szabadidő ilyenkor a számítógép előtt telik el, és nem a családdal. Aki még nem próbált meg könyvet írni, el sem tudja képzelni, hogy ezek a napi szintű kis problémák mennyire el tudják lehetetleníteni az alkotást. Emiatt én mindenkit tisztelek, aki összehoz egy könyvet, még akkor is, ha az tele van hibákkal.

Krisz10– Mik a jövőbeni terveid?

N.K.: Most egy nagyobb lélegzetvételű ifjúsági regényen dolgozom, amit majd hagyományos kiadóknak fogok elküldeni, ha kész lesz. Úgy döntöttem, muszáj megbíznom valakiben. Mostmár eleget tanultam ahhoz, hogy nehéz legyen átverni, azonkívül szeretnék jó élményt szerezni egy jó kiadóval. Ez igenis hiányzik az életemből. Egy hagyományos kiadóval szerződve sokkal több pénzt nem lehet keresni, mint magánkiadásban, sőt – mindenesetre lényegesen több olvasóhoz juthatnak el a gondolataim. Most a regény felénél tartok, szeretném nyár végére befejezni. Ha készen van, egy felnőtteknek szóló regényötletet fogok kidolgozni, aminek egyelőre csupán homályos körvonalait látom, de olyan izgalmas az, amit látok belőle, hogy már alig várom, hogy nekikezdjek. Szeretnék majd írni egy romantikus trilógiát is, illetve átdolgozni az angolul megjelent könyvemet, ugyanis mióta feltettem az Amazonra, nagyon sokat tanultam a kreatív írásról, és már látom ennek a kéziratnak a hiányosságait.

Az idei év kiemelt projektje még a karácsonyi kisregény-író pályázat. Nagyon remélem, hogy elegendő számú kéziratot kapunk ahhoz, hogy egy színvonalas kiadványt állítsunk össze az ünnepekre. Aki ezen a pályázaton részt vesz, az nagy elkötelezettséget mutat, ugyanis nyáron kell megírni egy karácsonyi hangulatú kisregényt, ami nem egyszerű. Drukkolok a résztvevőknek, hogy sikerüljön!

Már az elején mondtam nektek, hogy Krisz egy nagyon összetett személyiség. Ha sikerült felkelteni az érdeklődéseteket – őszintén remélem, hogy így van – , akkor olvassátok el a történeteit. Feltétlen látogassatok el a blogjára (link)is, ahol sok érdekes írással, jó tanáccsal  találkozhattok.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s