Könyvajánló Aurora White – A gyöngyhalász

A gyöngyhalászKiadó: Élő irodalom / Élő Könyv Műhely 2013

Oldalak száma: 220 oldal

Aurora White harmadik regényét tartja kezében az olvasó. A Netes szerelem és a Sötétség gyermeke című írásokban már megtapasztalhattuk, hogy meseszerű, kalandos történeteit sajátos humorral fűszerezi a fiatal, magyar írónő.
A Gyöngyhalász című regényében sincs ez másképp.
A könyv könnyed, kellemes kikapcsolódást nyújt bármely korosztály számára.

“Mikor elengedték a teknőst, egy hatalmas tintahal úszott el mellettük. A lány jól láthatóan megremegett, s Yamato gyengéden átölelte a vállait, majd újra a mélybe mutatott, jelezve, hogy sietniük kell a fogyatkozó levegőjük miatt is. Miyu bólintott és követte őt.
Az ifjú gyöngyhalász egyből nekilátott a kagylók begyűjtésének, míg kísérőjének figyelmét egy hajó roncsai kötötték le. Nem sokat teketóriázott, gyorsan beúszott az egyik nyíláson, és ámulva szemlélte – a hosszú évek után is – jól konzerválódott belsejét. Úgy tűnt, mintha csak néhány napja hagyta volna el a legénysége. Hatalmas fa ruhásszekrényt látott, melyben még látszódtak a foszladozott régi női ruhák, voltak ott lovagi páncélok, megfeketedett fegyverek, és…
…csontvázak! – amint ez utóbbiakat felfedezte, rögtön menekülni akart, de előbb még felmarkolta azt a kis ládát, ami az oszladozó ágy lába mellett ácsorgott.
Pont jókor indult útnak, mert Yamato már türelmetlenül kereste őt mindenfelé. Megmarkolta a karját, és dühösen mutatott felfelé és az orra irányába, amit Miyu egyből megértett. Bűnbánóan bólintott, és gyorsan elindultak a felszínre.”

Szégyen ide, szégyen oda, mégis be kell vallanom, hogy ritkán olvasok kortárs magyar irodalmat. Novellákat pedig, még ritkábban, mert nem kedvelem a rövid történeteket. Most mégis egy fiatal magyar írónő, Aurora White novellás kötetét ajánlom figyelmetekbe. Teljesen véletlenül akadtam a könyvre. Aurora, az egyik posztjához feltette a borító képét, ami egyből megfogott és azonnal lájkoltam. Így kezdődött az ismeretségünk, s pár nappal később egy dedikált példány büszke tulajdonosa lettem.

Már most tudom, hogy nem lesz egyszerű spoilermentesen megírni ezt az ajánlót, de azért megpróbálkozom vele.

A gyöngyhalász című novelláskötet három kalandos, történetet foglal magába: A fekete kalóz özvegye, A Vörös Ördög, A gyöngyhalász. Nekem személy szerint, A fekete kalóz özvegye volt a kedvencem. Ez volt az a történet, amit egy igazán izgalmas, jó vaskos kalandregényként is el tudnék képzelni. Egyben ez volt az is, ami hűen tükrözi, hogy miért is nem kedvelem annyira a novellákat.  A kalóz özvegy történetét nagyon szépen építette fel a Aurora. Egy igazán erős jellemű nő kalandos életútját meséli el, aki talán semmi másra nem vágyik igazán, mint boldogságra. Amit nagyon sajnáltam, hogy hamar vége lett. Még olvastam volna. Nagyon érdekel, hogy vajon Estella és Viharmadár élete hogyan folytatódik tovább most, hogy újra találkoznak. Johnt, a történet másik főszereplőjét nem tudtam megkedvelni.

“Egy magányos lény, kiből szomorúság árad,

kezében egyetlen hű társa, a furulyája,

érzéki ujjai tökéletes ritmust járnak,

de tudja, minden próbálkozása hiába,

nem tetszik ő az imádott lánynak,

ki okozója az ő szomorúságának.”

Mindegyik novellára jellemző a könnyed hangvétel, de mindegyik végén hiányérzetem maradt. Olvastam volna még, hogy kinek, hogy alakul a sorsa.

Hiába tetszett az első történet jobban, mégis A Vörös Ördög című novellát éreztem kidolgozottabbnak. A naplóbejegyzések nagyon feldobták a történetet.

Mindhárom novella több szálon fut, és Aurora nagyon jó érzékkel kötötte össze ezeket a szálakat, ahogy a történeteket is. Nem éreztem, hogy töredezett lett volna bármelyik is. Nagy-nagy pluszt jelentett nálam,  a novellákba beleszőtt versek. Először meglepődtem, mégsem volt zavaró. Nem gyakran találkozom olyan íróval, aki verseket és regényeket is ír egyben.

Így a bejegyzésem végén, még mindig azt mondom, hogy ezekből a novellákból igazán jó önálló regényeket lehetne írni.

Őszínte leszek. Én rosszabbra számítottam, mint amit kaptam, hiszen a szereplők  szerethetőek voltak, a történetek végig lekötöttek és a könnyed stílusnak köszönhetően, olvasmányos mind a három novella.
És kiknek ajánlom? Akik szeretik a kalózos történeteket, a több szálon futó cselekményeket.

“Látom

a tündéreket az égben,

látom

táncukat a fényben.

Látom 

fénylő aranyhajukat,

látom

mezítláb talpukat.

Látom

tejfehér bőrüket,

látom

arany karkötőjüket.

Hallom

távoli éneküket,

hallom csilingelő kacajukat.

Hallom

messzi monológjukat,

hallom

ezerszín dalukat.

Tudom,

hangjukat én hallom csupán,

nem tudom,

ez álom, vagy valóság?”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s