Bloginterjú – Anne L. Green írónő

anne l gAnne L. Green egyike azoknak az íróknak, akik idén debütáltak a nagyközönség előtt. Első regénye, A remény hajnala, tavasszal jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában. Regényével nemcsak a fiatalabb, de az idősebb korosztály tetszését is elnyerte. A kezdetekről, a kritikákról, a sikerről és a jövőbeni terveiről kérdeztem.

– Mesélj egy kicsit a kezdetekről. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy érdemes lenne kiadni A remény hajnalát?

Anne L. Green: Hirtelen ötlet volt az a nagy igazság. Az olvasóim mondták, hogy kár megtartani magamnak, és hogy érdemes lenne megmutatni a nagyvilágnak, de nem igazán vettem komolyan. Aztán motoszkálni kezdett bennem a gondolat, hogy vajon mit szólnának a hozzáértők (kiadók), ha olvasnák? Tanulni akartam a szerkesztésről és azt hol lehetne jobban, mint a mélyvízben? Élesben. Január első hetén sosem felejtem el: szerda volt. Az év elejei rendszer átállás miatt unatkoztam, így szemezgetni kezdtem a kiadókkal, írtam is az Álomgyár Kiadónak és még aznap fel is hívtak. Így kezdődött. Erre mondják, azt hiszem: Az elsőre értelmetlennek tűnő ötletek is lehetnek sikeresek…

– Próbálkoztál más kiadóknál is a kézirattal, vagy egyből a magánkiadásra esett a választásod?

Anne L. Green: Nem is gondolkodtam a hagyományos kiadáson és ennek több oka is van.

a remeny hajnalaElőször is: saját magam akartam dönteni az írásomról. Nem akartam, hogy egy olyan könyv köszönjön vissza, amit én magam sem ismerek fel. Bizalmatlan vagyok. 🙂 Ezenkívül valljuk be: a hagyományos kiadás mára egyenesen fenntarthatatlanná vált, míg a kiadók bevételei folyamatosan nőnek, a szerzőnek egyre kevesebb jut. A hagyományos könyvkiadásban a kiadó leszerződik a szerzővel, megfinanszírozza a kiadás költségeit (borító tervezés, szerkesztés, korrektúra, tördelés, gyártás, marketing), kifizet 6-8 % szerzői jogdíjat a szerzőnek és bízik benne, hogy az eladásoknak köszönhetően megtérül a kiadás.  Mivel ez komoly kockázat, a kiadók teljesen kezdő könyvének a legritkább esetben ugranak neki.

Mindenki azt gondolja, hogy magánkiadás esetén a kiadó meg sem nézi mit ad ki. Hát bizonyíthatom, hogy ez sem igaz. Természetesen, ebben az esetben is szigorú elbírálás alá esik a kézirat és csak az általuk legjobbaknak ítéltek kapják meg a lehetőséget a megjelenésre. Ez azért is lehet így, mert ők is szeretnék, ha a szerző és a könyv, amire időt fordítanak, minőségi lenne, mert számukra is az a kifizetődő. Tény, hogy akkor lehet „sikeres” egy magánkiadásban készült könyv, ha egy átlagos olvasó nem tudja megmondani, hogy azt hagyományos kiadó készítette vagy egy magánkiadó. Én sokszor kaptam olyan üzenetet, hogy sem a könyv borítója, sem a tartalma nem árulkodott arról, hogy magyar vagyok, meg voltak győződve róla, hogy az író nem magyar, csak akkor lepődtek meg, amikor utána kerestek. Ez volt számomra a legnagyobb dicséret. Tényleg komoly munka van egy-egy könyv elkészülésében, de neked gondolom, ezt nem kell bemutatnom. Köszönet illeti ezért a kiadómat, akikkel tényleg az utolsó legkisebb mozzanatot is átbeszéltük a könyvvel kapcsolatban, a szerkesztőmnek, aki rengeteg tanáccsal látott el a jövőt illetően és a kiadó szavaival élve: jaj de egymásra találtatok… :-), a borító tervezőmnek, akivel egyre inkább összecsiszolódtunk és kardoskodtunk a második könyvem borítójáért. Köszi Gergő! Annyit mondhatok: felettébb élvezek ebben a csapatban dolgozni. Abszolút pozitívként élem meg, hogy nem hurrogják le a véleményemet. Meghallgatják az érvelést, egyszóval a könyvem olyan marad, amilyennek elképzeltem. 🙂 Fontos megemlítenem, hogy rengeteget segített nekem a marketinges kolléganő is, a kezdeti időszakban nem engedte el a kezem. Ezúton is köszönöm neki.

– Honnan veszed az ihletet a regényeid témájához?

Anne L. Green: Ezen most kacagok, mert csak úgy kipattannak a fejemből. Kérdezték már tőlem, hogy írok e vázlatot, amikor belefogok egy-egy könyvbe, próbáltam, de rájöttem nincs értelme. Utólag visszanézve, totál más volt. Az alap sztori kialakul a fejemben, és ami közben történik az mindig attól függ: hogyan keltem fel reggel. Az, hogy honnan jön ez az egész: én is szeretném tudni. Talán csak túl élénk a fantáziám. 🙂

– Az oldaladon szinte naprakészen informálod az olvasóidat, legyen az akár egy új ötlet, vagy egy könyvbemutató. Mennyire fontos számodra az olvasóid véleménye?

Anne L. Green: Ez a legfontosabb. Nincs ennél fontosabb! Volt egy barátom, aki nem régiben, azt mondta: „csak kikéred a családod véleményét? A férjedét?” A válaszom: „jaj, dehogyis!” Hogy miért nem?” Mert nem ők olvassák az írásaimat, én azok véleményére, vagyok kíváncsi, akiknek szól a könyvem. Éppen ezért fedte homály, ezt a tevékenységemet, hobbymat, mert nem a környezetem véleménye érdekelt leginkább, hanem az ismeretleneké, akiknek nem áll érdekében azt mondani: igen ez jó. Ezt az oldalamat inkább egy arc és név nélküli csoport ismerte, ahol bevallom, azért idővel barátokra, rokonlelkekre leltem – Na, ez kicsit Anne Shirley-sre sikerült, de ez az igazság. Akik írtak már nekem mind tudják: Mindig válaszolok! Továbbra is várom a visszajelzéseket.

– Novemberre várható a következő regényed, A sötétség fogságában, aminek a hivatalos borítóját és a fülszövegét is megkaptam tőled. Még egyszer nagyon köszönöm. Mennyiben lesz ez más, mint az előző regényed?

unnamedAnne L. Green: Nagyon szívesen. Én köszönöm, hogy megkerestél. Pont akkor készültünk el vele és hát nagyobb volt az izgalom, mint az első könyvemnél. Nagyobb kockázatot vállaltam. Egy szép idilli borító terve egy kemény cím mögött, de ez a kettősség mindent elmond a tartalomról, ennél találóbb egyik sem lehetne. A szerelem, ami tiszta és a sötétség, ami nemcsak a fogva tartónk nevére utal. Aki elolvassa érteni fogja 🙂

Elárulok egy titkot más is lesz ez a könyv, mint az előző, meg nem is, de egy biztos számomra az egyik legkedvesebb. Ebben is lesz romantika, szenvedély és izgalom bőven. Az első könyvem után azzal vádoltak, hogy túl sokszor csavarom meg a történetet, de ez vagyok én. Szeretem, hogy kiszámíthatatlanná válok. Kicsit interaktív író lettem, nagyon sokszor befolyásolnak az olvasók folyamatos megjegyzései, sokszor ezért csavarok rajta, mert érzem, közel járnak a megoldáshoz. Ilyenkor vagy összezavarom őket, vagy változtatok a fejemben megszületett történeten. A sötétség fogságábant is olvasták már, de nem ebben a formában. Sokkal bővebb és izgalmasabb lett, egy-két csavarral és egy-egy karakter kiemelésével. Hogy mitől vált ez kedvencé? El kell olvasni, meg kell ismerni Andrew Dark-ot. Amíg az első könyvemben kiemelkedett Amy karaktere, szerintem itt mindkét főszereplő karaktere egyszerre lett szerethető és erős. Chris sem lesz azaz elveszett kis lány alkat.

– Tudom, hogy nem szép dolog ilyet kérdezni egy írótól, de melyik regényedet kedveled jobban?

Anne L. Green: Ezt nagyon sokan kérdezték már tőlem, és mindig ugyanaz a válaszom is: Mindig az, amit éppen írok. 🙂 Az ragad magával, abban a dimenzióban élek éppen, de ahogy visszaolvasom a történeteket mindegyikben megtalálom azt a pontot, ami miatt „kedvenc” volt. Ez nem mindig a romantika és a humor miatt alakul így. A sötétség fogságában vannak „számomra” nagy pillanatok és ezek nem mindig a meghitt percek. Sőt!

Fontos hozzátennem, hogy amíg úgy érzem, A remény hajnalánál még bizonytalan voltam és nem tudtam miből mennyit vár el az olvasó, ahogy haladok a regényeimmel egyre nyitottabbá válok és ez szerencsére olvasói nyomás. Emiatt is fontos a visszajelzés. Nem titkolom, hogy ez A sötétség fogságában fontos nekem, ezért is van az, hogy még a remény hajnala folytatása előtt adom ki. Teremtettem már egy pár álompárt, de Andrew és Chris valamiért „különleges” szerepet tölt be, bár megmagyarázni nem tudom még magamnak se. Talán majd az olvasók…

– Nem gondoltál arra, hogy bele kóstolj más műfajba is?

Anne L. Green: Hát ez érdekes. A könyv, amin most dolgozom kicsit másképpen indult és már reklamáltak a lányok, hogy: olvassák, jó, jó, jó, de várják a csavart és meglepő, hogy nincs. 🙂 Szerintem, ha valaki belekezd valamiben és abban jónak találtatik, akkor felesleges erőlködni. Nekem nagy kihívás volt, hogy most újjal próbálkoztam, több volt a tájleírás a környezet miatt, de hamar visszakanyarodtam a műfajomba. Ez az én belső világom, itt vagyok otthon.

– Szeretsz hasonló típusú regényeket olvasni, vagy mint olvasó teljesen más az ízlésed?

Anne L. Green: Mindenevőnek tartom magam, de leginkább úgy fogalmaznék: hangulatomtól függ, mit olvasok. Engem Daniel Stell-hez hasonlítottak, és bevallom sosem voltam DS rajongó. 🙂 Erről Scooter jut eszembe, aki azt nyilatkozta egyszer, hogy ő nem szereti a saját zenei stílusát, csak erre van kereslet. 🙂 Ezzel ellentétben én élvezem az írást, különben nem haladnék ilyen gyorsan a történeteimmel.

– Folyamatosan írsz hosszabb, rövidebb történeteket. Szoktál szünetet tartani egy-egy regény megírása között?

Anne L. Green: Nem igazán. Akkor esek pánikba, mikor egy-egy történet a végéhez közeleg, mert ez mindig olyan, mint egy búcsú. Ilyenkor, már kattog a fejem a következő történeten. Éppen ezért nagyon ritkán vannak szünetek. Amíg mások este leülnek filmet nézni, én a belső mozit pörgetem és vetem papírra. Ez nekem a kikapcsolódás. Ha megtorpanok, hogyan tovább, sem esek kétségbe, akkor szoktam előszedni régebbi sztorikat és turbózom fel őket.

–  Jövőre is várható Anne L. Green regény?

Anne L. Green: Hát most rátapintottál a számomra is nagy kérdésre. Ez nagyon sok mindentől függ majd… De jó lenne! Annyi történet ül még a fiókomban, amit szeretnék megmutatni… egy azonban biztos, ősszel beszélünk a kiadóval erről, és ha folytatjuk, akkor A remény hajnala folytatását (Alex sztoriját) fogjuk kiadni. Ezt egyébként három részesre terveztem, a harmadik részt egy nagy csavarral indítva. Azért furcsa ez, mert én megfogadtam, hogy nem írok folytatásos könyvet. Soha! Na, és itt jön, hogy: soha, ne mond, hogy soha! Azonban nem a hagyományos értelemben vett folytatás lesz ez, mert egy mellékszereplő válik a történet főszereplőjévé. A mi macsó és „rosszfiú” Alexander Crossun-kat is utol éri a végzete. Azért kezdtem bele a folytatásba, mert már a szerkesztőm felfigyelt rá. Megjegyzéseket tett rá, hogy mennyire bírja, majd ez jött vissza az olvasóktól is, így arra gondoltam, akkor nézzük meg mi rejlik ebben az önpusztító életet folytató pasiban, akiért nem mellesleg oda vannak a nők. 🙂 Vajon egy ilyen életet élő férfi tényleg megváltozhat? Hát, reméljük kiderül…

– Gyakran szerepelsz az oldaladon az kislányoddal együtt. Ott volt a könyvbemutatódon és aktívan részt vesz a sorsolásokon is. Jól gondolom, hogy az egész családod egy biztos „hátvédként” áll mögötted?

Anne L. Green: Nem titok, hogy ő nekem a legfontosabb a világon! Tulajdonképpen miatta vágtam ebbe a kihívásba. Szeretném, ha boldog emberré válna, aki nem fél küzdeni az álmaiért, amiben én mindig ott állok majd mögötte, úgy ahogy most ő áll mellettem. Nem tudom, mit csinálnék, ha ő nem lenne. Több önbizalmat és erőt kaptam tőle, mint bárkitől eddig. Talán, azért van ez így, mert saját magamat sikerült elfogadtatnia velem. Annyira önzetlen a szeretet, amit nyújt, hogy minden rosszat feledtetni tud.

Egyébként imád szerepelni, neki esne a legrosszabbul, ha kihagynám, de hozzáteszem nekem fontos, hogy ott tudjam magam mellett. Nagyon sok helyre elkísér, (edzés, munkahely, stb…) szeretünk együtt lenni.

Ami a családot illeti, valamilyen szinten az ember csak akkor vág bele egy ekkora erőpróbába, ha van mögötte egy biztos háttér, vagy/és akkor, ha bizonyítani akar. Nem másoknak, saját magának! Nem mondom, hogy mindenki egyetértett, de szerintem pont az a lényeg egy családban, hogy támogassuk a másikat, akkor is, ha olyan döntést hoz, amivel nem értünk 100%-ban egyet.

– És utolsó kérdés: mit üzensz az olvasóidnak?

Anne L. Green: Hogy mit üzennék nekik? Először is: hogy köszönöm, hogy olvasnak, hogy őszintén szeretném megismerni a véleményüket, éppen ezért várom, hogy megosszák velem a Facebook oldalamon, ahol sokszor sok más érdekességgel is szolgálok. Személy szerint azon leszek, hogy minél több történetem napvilágot lásson.

Én is biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok történetet olvashatunk tőled a jövőben. Sok sikert kívánok és köszönöm az interjút.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s