Könyvajánló – Sherrilyn Kenyon Végzetes ölelés (Sötét Vadászok #3)

covers_146819Kiadó: Ulpius-Ház Kiadó: 2010

Oldalak száma: 560

“Amint leszáll az éj, én leszek a legszörnyűségesebb fenevad, aki az éjszakában portyázik: parancsolok az elemeknek, és nem ismerek félelmet. Évszázadok óta védem az ártatlanokat, cserébe nem kérek semmit, csak álmaim asszonyát. Sunshine Runningwolf nem akar többet, csak ezt az éjszakát, de valahányszor ránézek, elkezdek sóvárogni olyan álmok után, amelyeket már évszázadokkal ezelőtt eltemettem magamban. Tudom, hogy a szerelmem a halált jelentené számára. Megátkoztak, arra kárhoztattak, hogy soha ne ismerjem meg a békét és a boldogságot – míg ellenségem a sötétben lapul és arra vár, hogy mindkettőnket elpusztítson…”

Amikor először kezdtem bele a Sötét Vadászok sorozatba, olyan érzésem volt, hogy a Végzetes ölelés az a része a sorozatnak, ahol először bontakozik ki igazán ez az összetett világ. Újraolvasva a harmadik könyvet, még mindig ez a véleményem. Ahogy könyvről-könyvre haladunk, egyre jobban keveredik a mitológia a történelemmel és a fantasztikummal tűzdelt mai világgal. Sokkal több a mellékszereplő, mint az előző két kötetben, és egyre többet kapunk a régmúlt történéseiből. Mintha minden szereplő és esemény a kirakós egy-egy fontos darabja lenne, ami szépen lassan, egyetlen egésszé áll össze. Szerintem ez az aprólékosan megalkotott egyveleg az, amitől Sherrilyn Kenyon ennyire népszerű világszerte. Most már tényleg oda kell figyelni még a legjelentéktelenebb mellékszereplőkre, apróságnak tűnő eseményekre és a félvállról elejtett mondatokra is, amik a későbbi kötetekben sorra vissza-vissza térnek majd.

sunshine-145x145A két főszereplő kapcsolata nagyon szenvedélyesen indul. Sunshine, egy igazi, ízig-vérig művész. Bohókás, fesztelen, szórakozott és nagyon színes egyéniség. Ami a szívén, az a száján. Talán emiatt is annyira szerethető. Más, mint Grace, vagy Amanda, akik az előző két kötet főszereplői voltak.

– ... Kimostad a tárcámat is?                                   – Ó, nem. Kivettem a nadrágodból.                               – Jó. Hol van? –  A lány újra elcsendesedett, és Talont elfogta az enyhe aggódás. – Lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudnám? – kérdezte.                                                       – Hát… – Talon lassan kezdte meggyűlölni ezt a szót, mivel nagyon úgy tűnt, hogy előre jövendölte vagy az ő saját, vagy a holmijának gyászos végzetét. – A mosodában a mosógép tetejére tettem a kulcsaiddal együtt, és aztán hirtelen rájöttem, hogy nincsen apróm a géphez, úgyhogy odamentem a pénzváltó automatához. Csak egy pillanatig voltam el, de mire vissza- mentem, a tárcád már nem volt sehol.                             Talon arca fájdalmasan megrándult.                            – És a kulcsaim?                                               – Hát, tudod, ha az ember csak egy dolgot mos, akkor a mosógép nincs egyensúlyban. A kulcsaid táncoltak egy kicsit a tetején, aztán lecsúsztak, egyenesen egy kis vízlevezetőcsőbe

TalonTalon, mint minden Sötét Vadász, fájdalmas múlttal rendelkezik. Egy kelta harcos, aki ezerötszáz évvel ezelőtt mindent elveszített, ami fontos volt számára. Mélyen elnyomta magában a fájdalmat és a dühöt, amit a szerettei elveszítése miatt érez.

Én vagyok a Sötétség.
Én vagyok az Árnyék.
Én vagyok az Éjszaka Ura.
Egyedül én állok az emberiség és azok között, akik el akarják őket pusztítani. 
Én vagyok az Oltalmazó.
Lélektelen őr.
Nem vagyok sem ember, sem apollita, az élők világán kívül,
a halottak világán kívül létezem.
Sötét Vadász vagyok.

Ők ketten, tökéletes párost alkotnak. Ha nem olvastam volna a többi részt, most egyből rávágnám, hogy ők a verhetetlen páros. Valahogy mindig ez volt az érzésem az épp aktuális könyvet olvasva, míg bele nem kezdtem a következő részbe. Igazság szerint, a mai napig nem tudom eldönteni, hogy melyik páros, vagy melyik sötét vadász a kedvencem. Oké, Oké. Acheron verhetetlen, de mellette még annyi szerethető szereplője van a sorozatnak, hogy nehéz közülük választani.

Ebben a részben tűnt fel először, hogy miért is szeretem első pillanattól kezdve az összes Sötét Vadászt, vagy akár a Vérvadászokat. Azon túl, hogy egytől egyig páratlan képviselői a férfi nemnek, a fanyar humoruknak nem lehet ellenállni.

Démonokból, hatalmi harcokat játszó, bosszúszomjas mitológiai személyekből most sincs hiány. A történet izgalmas, pörgős, akciódús és tele van nem várt, kiszámíthatatlan eseményekkel. A könyv végére több mellékszál is nyitva marad, amitől az olvasó úgy érzi, hogy azonnal neki kell állnia a következő résznek, aminek a címe: Ördögi tánc. Elöljáróban elmondhatom, hogy ez az egyik kedvenc történetem, a Sötét Vadászok sorozatból. Mégsem ez lesz a következő könyv amit olvasni fogok. Úgy érzem, hogy egy kicsit el kell távolodnom kedvenc vadászaimtól ahhoz, hogy ne váljanak unalmassá, vagy sablonossá. Azért ez ne tartson vissza benneteket a folytatástól!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s