Könyvajánló? – Barbara Taylor Bradford: A múlt titkai

covers_351102Kiadó: Európa Könyvkiadó, 2015

Oldalak száma: 400 oldal

“Serena Stone harmincéves, és ő is háborús fotóriporter, akárcsak az apja volt: a híres apa, akinek halála arra készteti Serenát, hogy átgondolja az életét. Otthagyja a munkáját, a háborút, a frontvonalat, és elhatározza, hogy nem is megy vissza soha többé.
Egy év telik el a nagy döntése után, amikor főnöke arra kéri, segítsen az afgán hadszíntérről frissen hazatért fotósnak, Zachary Northnak gyógyulni. Zac sem enni, sem aludni nem tud, amióta otthagyta a háborút. Serena nem örül a kérésnek: apja halála után szakított Zackel, és a sebek még frissek mindkettőjükben. Aztán persze győz a nagylelkűsége, és mindent megtesz, hogy a férfi kigyógyuljon poszttraumás stressz szindrómájából. Lehet, hogy mégis egymásnak szánta őket a sors, ahogy már az édesanyja is megmondta?
Serena azonban egyszer csak egy furcsa fényképre bukkan apja archívumában. Egy olyan fényképre, amely alapjaiban kérdőjelezi meg, amit magáról és családjáról tud. Több évtizedes titkok nyomába ered az arab tavasz hadszínterein, de eleinte csak még több veszteség éri…
Manhattan, Velence, Tripoli: Barbara Taylor Bradford hősnőjével ismét bejárjuk a világot, és végül a titkokra is fény derül.”

A blog kezdetekor megfogadtam, hogy nem fogok kritikákat írni, hiszen egy történetet lapra vetni nem egyszerű dolog. Egyáltalán, ki vagyok én, hogy mások munkáját kritizáljam? A mai napig próbálom ehhez tartani magam, de néha iszonyú nehéz.

Amikor megláttam Barbara Taylor Bradfor, A múlt titkai című regényének borítóját és elolvastam a fülszöveget eldöntöttem, hogy ez a könyv kell nekem. Szeretem a titkokat, a meggyötört lelkű hősöket és végül, de nem utolsó sorban a romantikát. Eddig azt hittem, ha ez a három dolog együtt van, olyan nagy baj már nem lehet. Keresgéltem ugyan magyar véleményeket a könyvről, de nem találtam, így bátran belevágtam. De lássuk csak, hogy mit kaptam olvasás közben.

Titkok: Pipálva. Igaz, hogy ehhez a könyv több, mint a felét el kell olvasni. Őszinte leszek. Valahogy az események sokasága miatt ez a bizonyos titok elenyésző apróságnak tűnt és nem is kapott túl nagy hangsúlyt a könyv második felében sem. Nem igazán értettem, hogy miért ez lett a regény címe.

Meggyötört lelkű hősök:  Elvileg kipipálva. Zachary North, poszttraumás stressz szindrómával tér vissza Európába. Háborús fotóriporterként olyan dolgokat lát, amik felemésztették a lelkét. Hogy miért írtam azt: elvileg kipipálva? Sajnos azon kívül, hogy Zac lefogyott, árnyéka önmagának és egyszer szétver egy tévét a serpenyővel, többet nem nagyon kaptam a lelki állapotáról.

Szerelem és Romantika: Nem attól lesz egy regény romantikus, hogy azt mondja az egyik főhős a másiknak: szeretlek, te vagy a lelki társam.  Nekem ennél sokkal több kell. Szeretek érzelmekről, vallomásokról olvasni. Szeretem, ha amit olvasok, az megelevenedik a szemem előtt, vagy legalább egy kicsit elhiszem a szereplők érzelmeit. Megnevettetnek, megríkatnak. Ezeknek az érzelmeknek a közelében sem  jártam.

Összességében, amit kaptam, az egy nagy csalódás volt. Hiába olvastam egyik mondatot a másik után, semmilyen érzelmet nem váltottak ki belőlem. Az egész regény események sorozatának felsorolása. Olyan semmilyen volt az egész. Miért adtam mégis két és fél csillagot a Moly-on? Az első csillag a borítót illeti, a második pedig a történet ötletét, mert kicsit több ráfordítással jó regényt lehetett volna írni belőle.

Most úgy vagyok vele, hogy egy darabig mellőzni fogom Barbara Taylord Bradford regényeit.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s