Könyvajánló – Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

covers_328988Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2014

Oldalak száma: 334 oldal

“Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

„A szereplők olyan elevenek, szinte lelépnek a lapokról. Elég néhány szó, és megtörténik a csoda: máris a múlt század fordulójának lüktető világvárosában találod magad, különös, borzongató kalandok kellős közepén. Szívből ajánlom egyhangú hétköznapokra és pihentető hétvégékre!” – Katona Ildikó, hivatásos könyvrajongó”

Annyiszor, de annyiszor megfogadtam már, hogy nem kezdek bele újabb sorozatokba, amíg csupán az első pár rész jelenik meg. De annyira jó kritikákat olvastam Böszörményi Gyula, Leányrablás Budapesten című regényéről, hogy egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. Ha őszinte akarok lenne be kell valljam, hogy az is a döntésem mellett szólt, hogy a regénysorozat folytatását már beharangozta a kiadó. Volt még egy súlyos érvem, bár sok könyvrajongó ilyenkor rosszallóan forgatja a szemét. Gyengéim azok a könyvek – tartozzanak bármelyik kategóriába – amiknek a borítója valamiben eltér az éppen megszokott divatirányzattól. Még bele sem kezdtem a könyvbe, csupán a fülszöveget olvastam amikor tudtam, hogy a borító tökéletes választás volt. Emlékeztet azokra a rég megfakult, töredezett fényképekre, amiket még a nagymamám olyan nagy gonddal őrizgetett a táskájában.

Töredelmesen bevallom, hogy eddig még egyetlen regényt sem olvastam Böszörményi Gyulától. Szégyenlem is magam amiatt, hogy a Leányrablás Budapesten az első találkozásom az íróval. 

Ha egy szóval akarnám jellemezni a regényt, akkor azt mondanám, hogy fantasztikus, vagy tökéletes volt, de még ezek a szavak sem képesek vissza adni azt az élményt, amit olvasás közben kaptam. És itt most elsősorban nem a történetre – azzal sem volt semmi gondom, de arról majd kicsit lejjebb -, hanem a regény hangulatára és a nyelvezetére gondolok. A régi kifejezések, a millennium idején használt szavak, a nyelvezet és az érzékletes, választékos leírások tették számomra nagyon különlegessé a regényt. Egy idő után azt vettem észre, hogy várom mikor bukkan fel egy-egy számomra teljesen új szó és vajon rájövök-e a lábjegyzet segítsége nélkül is a jelentésére. Olyan rég elfeledett szavakkal találkozhattam olvasás közben, mint például a paccert (pancser), vagy klapecz (gyerek, kölyök). 

05

A másik, ami miatt magába szippantott Böszörményi Gyula regénye, az a váltakozó idő és nézőpont. Ritkán találkozom ilyen jellegű regényekkel és talán ezért is hatott rám üdítően. Bár nagyrészt Hangay Emilia a főhős, néhol mégis bepillantást kaphattam az Emmát érintő események láncolatába is és talán ettől volt olyan eleven és képszerű számomra az egész történet.

A nézőpontváltások, a választékos fogalmazás és a régies, ízes beszéd mellett a szereplők azok, akik felejthetetlenné tették számomra a történetet. Ambrózy Richárd báró testesíti meg a kor arisztokratáját. Különös szenvedélyének, a rejtélyes bűnügyeknek hódol. Megszállottként kutatja a titkokat és nem nyugszik addig, amíg egy-egy ügynek a végére nem jár. Bár a nőkről alkotott véleménye a XXI. században vérlázítónak számítana, én mégis megkedveltem a merevsége ellenére is. 

“Richárd elegáns mozdulattal tette fejére a szürke puhakalapját, két ujjával eligazítva annak karimáját. Ezután kényelmesen elindult lefelé, sétapálcájával minden egyes fokra külön-külön rákoppintva, míg végül meg nem állt a földön fetrengő, tört üvegcserepek által összevagdosott, keservesen nyöszörgő komornyik fölött.
– Egyszer és mindenkorra jegyezze meg, fiam, hogy az Ambrózykat sehonnan nem lehet csak úgy kidobni! – mondta hűvös fensőbbséggel, majd a karját nyújtva kivezetett a Jovanovics-villa parkjából.”

leányrablás1A kedvenc szereplőm mégsem Ambrózy gróf, hanem Hangay Emilia. Mili látszólag egy fiatal, törékeny lány, de mint általában, a látszat most is csal. Elég talpraesett és makacs ahhoz, hogy saját maga oldja meg a problémáit. Ha úgy érzi igaza van, nem fél a sarkára állni. Mosolyogva olvastam kettejük szócsatáit. Nagyon jó párost alkotnak ők ketten.

“– Maga a kocsiban marad! – jelentette ki, miután ő és Tarján leugrott a fiákerről.
– Van eszemben! – vágtam vissza, s mivel tőle nem kaptam segítséget, az újságíró karjára támaszkodva léptem le a járdára. – Ön, Richárd, cseppet sem kedves velem, így tehát ne is várja, hogy engedelmeskedjem. (…) Még az is lehet, hogy végül én védem majd meg magát a tanítónőtől, amilyen ügyetlenül bánik a nőkkel.”

A legjelentéktelenebb mellékszereplőket, is nagyon jól kidolgozta Böszörményi Gyula. Meglepett, hogy mennyire jól elkülöníthető az összes szereplő. Mindegyik egyfajta embertípust képviselt. Könnyű volt megszeretni, vagy épp megutálni őket és egyik karakter sem volt közömbös számomra.

covers_371552Azért van egy dolog, ami miatt kicsit bosszús vagyok. Aki olvasta a regényt gondolom kitalálta. Igen, a befejezés. Vagyis annak hiánya. Persze ez az én hibám, hiszen sorozatfüggőként mára igazán megszokhattam volna, hogy egy-egy regény függővéggel ér véget. Sajnos most is ez történt, de sebaj. Ambrózy báró és Mili kisasszony története hamarosan folytatódik. A Rudnay gyilkosságokat már elő is rendeltem és akár a jövő héten meg is érkezhet hozzám. 

Összességében egy cselekményekben fordulatos és izgalmas, karakterekben nagyon erős regényt kaptam. Mindezt olyan nyelvezettel és megfogalmazással, ami feledhetetlenné tette számomra a regényt. S hogy kiknek ajánlom? Mindazoknak, akik valami különlegesre és izgalmasra vágynak. 

“Esküszöm, nem hittem a fülemnek. Legszívesebben a báróhoz rohantam volna, hogy magam felé fordítva őt, a tenyeremmel adjam vissza neki azt a két szóbeli pofont, amit gyors egymásutánban „lekevert” nekem.”

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s