Nem felejthetsz el – Részlet #2

sad young girl at the window

Kíváncsi vagy, hogy mi történhetett Csibe és Gabe között? Egy rövid ízelítő a készülő folytatásból.

Helena Parker meredten bámult ki az ablakon. Most, hogy a család és a vendégek elmentek egyedül maradt az aprócska lakásban. Szörnyen fáradtnak és magányosnak érezte magát. Az elmúlt két hét pokoli volt, de kitartott. Nem adta meg magát a gyásznak. A szüleinek szükségük volt rá. Talán most először fordult elő az életében, hogy teljesen rá támaszkodtak. Nick temetése szűk körben zajlott, csak a rokonok és pár közeli barát vett részt rajta. Mégis olyan volt, mintha az egész világ a testvérét gyászolta volna. Már napok óta zuhogott az eső, villámok cikáztak az égen. Lena mégsem érezte baljósnak, vagy hátborzongatónak. Inkább megnyugtatta a hűvös, párás levegő.

Nick meghalt, nincs többé. Látta a koporsót, a fájdalmat a szülei szemében, mégsem hitte el, hogy a bátyja örökre elment volna, és nem maradt belőle más, mint az összehajtogatott nemzeti zászló, a katonai kitüntetések és az emléke. Nem nézte meg a holttestet, nem csókolta meg Nick arcát, nem búcsúzott el tőle. Képtelen lett volna örökre elbúcsúzni.

Soha nem fogja elfelejteni azt a borongós őszi reggelt. A szülei épp az előző esti grill parti romjait takarították el a teraszon, amikor megszólalt a bejárati ajtó csengője. Az ajtóhoz sietett, kinyitotta és földbe gyökerezett a lába. Alex Campbell, Nick legjobb barátja és Maxwell Taylor, a bátyja szakaszparancsnoka állt előtte. Mindkettejük a haditengerészet sötét egyenruháját viselte. Lena Alex szemébe nézett és abban a pillanatban tudta, hogy valami nagyon nagy baj van.

– Jól vagy Csibe?

Ismerős hang térítette magához.

– Persze. Jól vagyok. Minden rendben van, csak elmerengtem. Azt hittem, már elmentél. – Fordult az ajtó felé. Gabriel Campbell volt az. A legjobb barátja.

Nick, Alex, Gabe és ő, együtt nőttek fel. Mégis Gabriel állt hozzá a legközelebb. Gyerekként sülve-főve együtt voltak. Nincsenek olyan emlékei, amelyekben Gabriel ne szerepelne. Ott volt, ha boldog, vagy szomorú volt. És vele volt az elmúlt pár nap minden egyes percében.

– Csak kikísértem anyáékat. Nem foglak most egyedül hagyni. Gyere, – nyújtotta felé a kezét – hoztam egy üveggel a kedvenc borodból. Nem akarom egyedül meginni és ideje, hogy lezsibasszuk kicsit az agyunkat.

Lena elővette a poharakat és követte a féfit a nappaliba.

letöltés– Akarsz beszélni róla? – kérdezte Gabriel. Felvette a poharát az asztalról, kényelmesen elhelyezkedett a kanapén Lena mellett. Átkarolta a vállát és magához húzta, mint mindig, amikor úgy érezte, hogy Lenának vigasztalásra van szüksége.

– Nem igazán tudom, hogy miről beszélsz – sóhajtott.

– Végig figyeltelek a temetés alatt. Egy könnycseppet sem ejtettél. – Lassú mozdulatokkal simogatta a lány haját. – Mintha lélekben teljesen máshol jártál volna.

– Tudod – kezdte – olyan, mintha ez az egész egy rossz álom lenne. Nem akarom elhinni, hogy nincs többé. Állandóan azt várom, hogy kopogtatnak az ajtón és amikor kinyitom, Nick ott áll sugárzó arccal és szorosan magához ölel. Még egy hónapja sincs, hogy ugyan így üldögéltünk a nappaliban és arról mesélt, mit fog csinálni, ha fél év múlva leszerel. Tudtad, hogy meg akarta kérni Abby kezét? Saját családra vágyott, gyerekeket akart. – A gondolattol már nem bírta visszatartani a könnyeit. – Holnap… – Lena megrázta a fejét és ökölbe szorított kézfejével letörli a könnyeit. – holnap kell elhoznom a gyűrűket az ékszerésztől. ­

Gabriel kisimított az arcából egy tincset, és futó puszit nyomott rá. A keze egy pillanatra tétován megállt, mégis folytatta a simogatást. Nem mondott semmit, csak az érintésével vigasztalta. Lenának eszébe jutott, hogy már gyerekkorukban sem tudott vele mit kezdeni a férfi, ha sírni látta. Vannak dolgok amik az évek alatt mit sem változnak, futott át az agyán. Teljesen megfeledkezve magáról, egyre szorosabban bújt a mellkasához. A szoba kellemesen hűvös levegője, Gabriel kezének finom simogatása, bőrének illata elfeledtetett vele mindent. Hagyta, hogy átjárja az érzés, ahogy az érdes kezek végigsimítanak az arcán. Arra még emlékezett, hogy butaságot csinál, de nem törődött vele. A férfi felé hajolt, és ő is lehajtotta a fejét. Mindent kockára téve, megcsókolta Gabrielt. Elnyílt ajkak, a forró nyelvek játéka, az apró sóhajok, messzire űzték a bánatot. Csodálatos volt és Lena többet akart, már évek óta sokkal többet.

****

Canva poszter2Ha tetszett ez a rövid részlet és még nem olvastad az előző részt melynek címe: Nem bújhatsz el, akkor az alábbi webáruházakban megvásárolhatod:

Liragoogle playbooklineLibri

publio

Advertisements

Nem felejthetsz el – Részlet #2” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Felcsigáztad az érdeklődésemet. Hogy haladsz a regénnyel? Várhatóan mikor lehet kézbe venni, olvasni? Nagyon várom!!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s