Idézet 2016 #15

Minden héten 1-1 olvasással, vagy könyvekkel kapcsolatos idézetet hozok nektek. Ezen a héten A magyar költészet napjának tiszteletére egy Babits Mihály verssel kedveskedek:

Lavery_Maiss_Auras

Babits Mihály: Olvasás közben

 

Szobámban ülök. Könyv előttem. Apró
hangyák mászkálnak feketén a könyvben.
Jaj… nézd… lecsusznak a világos lapról!
s fejembe bizsegnek… hosszu sor… tömötten.

S mindegyik egy-egy darabkát elrabló
súlyos velőm’… vékony csáp… viszi könnyen…
s agyam e mindig szikra-éhes tapló,
elfogy!… hál’isten… s megindúl a könnyem…

A könny, a szelíd, meleg, enyhitő…
és attól oly érzékeny lesz a kedvem,
amilyen nem volt száz esztendő óta.

Megáll… elég vén: meghal az idő;
a fülem zúg; s lenn mélyen a szivemben
örök búgássá szélesűl egy nóta.

1903. jún.

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel, de akár követhetsz is a fenti “Kövesd a blogot” gomb megnyomásával.

Follow my blog with Bloglovin

Reklámok

Idézet 2016 #15” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s