Könyvajánló: Sylvia River – Reményhajsza (Reményhajsza #1)

covers_169321 (1)Kiadó: Underground Kiadó, 2015

Oldalak száma: 412 oldal

John Kenderson rockzenész felfigyel az énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt, lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába vendégszerepelni, és a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz.
A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása.
Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak.
A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is.
Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…

Iszonyatosan büszke vagyok magamra. Tudom, ez egy kicsit – na jó nagyon – öntelten hangzott, de tényleg így van. Ti, akik rendszeres olvasói vagytok a DL írok és olvasok blognak pontosan tudjátok, mennyire megrögzötten romantikus a lelkem. Ezt én magam sem tagadtam soha. Miért is tenném? Imádom a romantikát. Persze nem a habos-babos rózsaszínt, hanem a kellemesen izgalmas és bizsergető fajtát. És, hogy ezt miért is hoztam szóba? Na nem változtam meg, nem kell miatta aggódnia senkinek, de hatalmas büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy még én is képes vagyok olykor-olykor meglepni saját magam. Mert újra meglepődtem. Nem sokkal az utolsó krimiélményem után újra kiléptem a jól megszokott kis csigaházamból és egy olyan regényt vettem a kezembe, aminek a fő vonala nem a romantikát hivatott képviselni. Persze még mindig rajongok a romantikus irodalomért, de most látom, hogy tényleg jó néha elszakadni a sóhajoktól, csókoktól és remegő lábaktól. A repkedő kis pillangókról nem is beszélve. Azért megsúgom, hogy a mostani regény sem mellőzi a romantikát, de sikerült eltalálni azt a kényes egyensúlyt, amitől a Reményhajsza inkább krimi lett, mint romantikus.

De ami talán még ennél is fontosabb, hogy újra egy magyar írónő művét hoztam el nektek. Még az áprilisi záró bejegyzésemben írtam, hogy voltak olyan könyvek, amiket barteleztem. Sylvia Riverrel az egyik facebook csoportba találkoztam virtuálisan. Lebeszéltünk egy könyvcserét, így a saját regényemért cserébe került hozzám a Reményhajsza című sorozata. Így utólag bevallhatom, hogy én, személy szerint nagyon jól jártam és egyáltalán nem bánom ezt az üzletet. Na nem azért, mert a saját regényem nem lenne jó, sőt…, hanem, mert Sylvia regénysorozatának első része meggyőzött arról, hogy igen is River regényeket a jövőben is fogok olvasni.

Kicsit bajban voltam, hogy vajon mit is írjak ebben az ajánlóban, elkerülve a spoilerezést, hiszen annyi minden történt a bevezető kötetben. Pláne, ha azt nézem, honnan indult a történet és hová jutott a végére. Eleinte, a tömött sorokat tekintve azt hittem, hogy sok lesz ez a 412 oldal, de a történet kiszámíthatatlansága és a szövevényes cselekményszál miatt teljesen belelendültem az olvasásban.

“Nocsak! Ejnye-bejnye! Nem mondjuk be, hogy ki a szerző? Úgy adjuk elő, mintha a miénk lenne? Ráadásul hozzá is írtunk egy versszakocskát, és engedélyt sem kértünk rá? Na jó, lássuk, hogy mit hozol ki belőle, kislány!”

Ha röviden kellene jellemeznem  a regényt, akkor csak annyit írnék, hogy egy izgalmas krimi, magával ragadó cselekmény, szimpatikus szereplők, egyáltalán nem hétköznapi környezet. Persze ennél azért a Reményhajsza jóval több. Nem véletlen, hogy már az első oldalak felkeltették a figyelmemet, mert Sylvia River regénye egy különös világot jelenített meg. A főszereplők, John és Bonnie nem mindennapi környezetben élik a mindennapjaikat. Míg Bonnie a szárnyait bontogató énekesnő, addig John egy befutott, sikeres rock banda frontembere. Kezdetben az ő találkozásukról és a kapcsolatuk kibontrakozásáról olvashattam. A siker és a család hatalmas nyomással nehezedik Johnra. Látszólag a magánélete is rendben, de persze a csillogó felszín alatt azért nem minden tökéletes.  A regény ebbe a világba is bepillantást enged és egy idő után megnyugodva konstatáltam, hogy azért a szerelem a két főhős között, ha keretként is, de feltűnik. Mindkét főszereplő pont annyira érdekes jellem, hogy kíváncsivá tettek, mi fog velük történni a jövőben.

Imádtam a gyerkőcöket, a családias párbeszédeket és ahogy Sylvia belevitte ezeket regénybe. De leginkább John mozgatta meg a fantáziám, mert el nem tudtam képzelni, hogy mászik ki a slamasztikából. Kénytelen megtanulni, hogy néha a kilátástalan helyzeteket fordíthatjuk legjobban a hasznunkra. Még akkor is, ha minden összeesküdött ellenünk. A krimi-szál elég rendesen megcsavarta a regényt ahhoz, hogy ne legyen egyszerűen vége. Egy híres zenész, egy amnéziás akcióhős, egy szerelmes fiatal feleség. Hogy mi közük van egymáshoz, és ki az aki a vesztüket akarja, ahhoz el kell olvasnotok a regényt.

“Egy olyan szempárt látott, amely tele volt fájdalommal és sötét, vad haraggal. Bár néha lecsukódott, hogy erőt gyűjtsön, de állja a vizsgálódó kamerák kereszttüzét. Határozott, de mérhetetlenül szomorú. Néha egy-egy könnycsepp felnagyítja az íriszét, de a lány nem hagyja, hogy kicsorduljon. Azok a könnyek belül folynak, a szemek mögött, a lélekben, útjukon mély, fájdalmas, égető árkot vájnak a szerelmes szívben.”

Sylvia River, Reményhajsza sorozatának első kötete kétség kívül olyan regény, ami megfogott. Ha a sorozat többi része is hozza legalább ezt a színvonalat, már megérte belekezdenem. Eredeti és ötletes. Érdemes időt szánni rá és elolvasni.

Szóval kedves írónő, engem meggyőztél. Egy kis pihi és jöhet a következő rész.

Ha ez nem hozta meg a kedveteket, akkor látogassátok meg Sylvia River blogját, ahol részleteket olvashattok a már megjelent regényekből és a most készülő negyedik részből is.

Kedvcsinálónak pedig nézzétek meg a könyvről készült trailert:

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod és csatlakozol a facebook oldalam kedvelőihez. Itt találod: klikk.

Follow my blog with Bloglovin

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s