Könyvajánló: Diana Gabaldon – Az utazó (Outlander #3)

covers_388597

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Oldalak számya: 1136 oldal (I & II. kötet)

Forma: Keménytáblás

Elit sorszám: 14

“Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásuk után a halálra szánt Jamie Fraser lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.
Mostanra felnőtt a lányuk, és Claire rádöbben, hogy Jamie életben maradt. Visszavágyik hát az idő szakadékán keresztül, hogy újra megkeresse a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és a sorsot, amit soha nem tudott figyelmen kívül hagyni…”

old_womanVÉGRE!!! VÉGRE!!! VÉGRE!!! VÉGRE!!! VÉGRE!!! VÉGRE!!! Ha csupán ennyit írnék arról, hogy mit éreztem Diana Gabaldon Az utazú című regényének megejelenésekor, akkor keveset mondanék. Igazság szerint teljesen letettem arról, hogy az Outlander sorozat harmadik részét még ebben az életben elolvashatom magyarul. Elnézést mindenkitől amiért ilyen zsörtölődös kedvemben találtatok, de nézzük csak, hogy mi is az én problémám okozója. Diana Gabaldon Az idegen című regénye 2010-ben, a Szitakötő borostyánban 2012-ben, míg a harmadik rész, ami Az utazó címet viseli 2016-ban jelent meg kis hazánkban. Az első és a második rész kiadása között két év, míg a második és harmadik rész között négy év telt el. Na de mit is akartam ebből kihozni? Pontosan azt, amire ti is gondoltok. Ha ez így megy tovább, előbb leszek vén és aszott, 80 éves anyóka, minthogy a nyolcadik részt magyarul elolvashassam. Nagyon valószínű, hogy annyi idősen már nem az Outlander következő része fogja mozgatni a fantáziám.

Nagy ritkán, ha valami felkelti az érdeklődésemet, akkor rászánom magam és beszerzem eredeti nyelven, de Jamie Fraser a maga jó kis skót akcentusával igazán nem az én műfajom. Miután tavaly karácsonyra sem jelent meg a várva várt Voyager, elkezdett motoszkálni a hangya a fejemben. Tudjátok melyik fajta? Igen, pont az a kis dög, ami nem hagy nyugodni és egyre mélyebbre ássa magát a gondolataidban. Persze megint ez a kis szemét győzött, így letöltöttem a beleolvasót az Amazonról és belekezdtem. Nem haladtam olyan gyorsan mint szerettem volna, és a szótár is állandó társammá vált, de nem is volt annyira vészes, mint ahogy gondoltam. Persze közel sem értem a végére, még a közepére sem, amikor bombaként robbant a hír, hogy még az idei Tavaszi Fesztre kiadja a Könyvmolyképző a regényt. Gyorsan elő is rendeltem, természetesen keménykötésben. Ha már ennyit vártam rá, akkor szeretem megadni a módját. Annyira gyors voltam a rendeléssel, hogy enyém lett a 14-es sorszámú Elit kiadás. Hát igen. A rajongó, az rajongó… Amin azonban meglepődtem, hogy nem álltam neki egyből az olvasásnak. Szépen felkerültek a kötetek a testvéreik mellé, én pedig megnyugodtam, hogy végre a polcomon tudhatom az én “kis” drágáimat.

Elég szépen felhalmozódtak a könyvek a várólistámon, így eltelt egy kis idő mire neki álltam az Outlandernek. Nem csak ez volt kivételes a harmadik résznél. Nem szoktam könyveket párhuzamosan olvasni. Inkább az a típus vagyok, aki ha belekezd egy regénybe, akkor azt végig olvassa, majd csak utána veszi elő a soron következő könyvet. Diana Gabaldon regényei cseppet sem rövidek. Inkább a rohadt hosszú és vastag kategóriába tartoznak. Ha még ezt a könyvet is bele kellett volna suvasztanom a táskámba az esernyő, kaja, pénztárca, és egyéb fontosabbnál fontosabb dolgok közé, akkor akár egy kisebb fajta bőrönddel is járhatnék dolgozni. Ezért is imádom az én kis drágaságomat. Pici Kindle cseppet sem foglal sok helyet, viszont nincs rajta az Outlander. Így munkába menet, jövet mást olvastam. Ezért is tartott közel három hétig kivégeznem ezt a részt.

“Kicsi koromban soha nem akartam belelépni a tócsákba.”

outlander-season-1bjamie-fraser-sam-heughanjpg-52d6b4_1280wSok szempontból más volt ez a történet mint az előző két rész. Kezdve azzal, hogy eltelt húsz év azóta, hogy Claire visszatért a saját idéjébe. Diana még mindig nagyon jól tud írni. Nem véletlenül lett ekkora siker a sorozat. Úgy ugrált a különböző idősíkok között, hogy egyáltalán nem zavart és teljesen hihetőnek hatott az egész történet. Annak meg kifejezett örültem, hogy nem dobta vissza egyből Clairt az 1760-as évekbe. Üditően hatott és nagyon feldobta a regény teljes hangulatát Claire, Roger és Brianna nyomozása. Nem mellesleg átfogó képet kaphattam Jamie Fraser, alias MacDub cullodeni csata utáni életéről is. Olyan érzésem volt, mintha egy különálló kisregényt kaptam volna.  Olyan regény a regényben érzésem volt ettől. Ti nem így gondoltátok olvasás közben?

Diana Gabaldon nemcsak az idősíkokat, hanem a helyszíneket is profi módon változtatta. Hol Franciaországban, hol Skóciában, hol Angliában kísérhettem el hőseimet. Amiben nagyon hasonlított ez a regény az előző részekhez, az a minden apró részletre kiterjedő tájleírás. Megint úgy éreztem, mintha én is részese lettem volna ennek a történelmi utazásna. De akárhányszor és akármilyen aprólékosan is mutatta be Diana a helyszíneket, valahogy úgy éreztem, hogy igazán Skócia a szíve csücske. Lehetett akármilyen ködös, hideg és veszélyes, én mégis szépnek láttam. Bár lehet azért éreztem így, mert még mindig hatalmas rajongója vagyok a Skót Felföldnek.

“Olyan sokáig élt megragadva az emlékezetemben, ragyogón, de változatlanul, mint egy borostyánba fagyott rovar. Aztán jöttek Roger apró történelmi felfedezései, amik által mintha csak kulcslyukon nyerhettem volna bepillantást; különálló képeket láttam, hozzátett írásjeleket, kis változtatásokat; ezek finoman alakítottak az emlékeimen, olyanok voltak, mint a filmek különálló képkockái, melyek mindegyikén a szitakötő szárnyai más és más szögben álltak. Most a homokóránk szemei ismét elkezdtek peregni, a szitakötő pedig ott repdesett előttem, egyik helyről a másikra szállt, így egyelőre alig láttam belőle mást, mint szárnyainak csillogását.”

234958.max-620x600Claire mindig is a kedvenc hősnőim közé tartozott, de igazán ebben a részben lopta bele magát a szívembe. Olyan lépést készül meghozni és olyan döntésre szánja el magát, amiért minden elismerésem. 20 év nagyon hosszú idő, mégis hallgatva az ösztöneire újra nekivág az utazásnak. Hogy mit talál a régi Skóciába visszatérve, vagy lehet-e húsz év múlva ott folytatni az életet ahol abbamaradt, azt nem árulom el. Nem is tudnám visszaadni egy bejegyzésben azt, ami hőseinkre vár.

“Jamie volt az egyetlen, akinek mindenemet odaadtam, akiért mindent kockáztattam. Elhajítottam minden óvatosságot, minden józan ítélőképességet, minden bölcsességet, a nehezen megszerzett karrierem minden kényelmével és kötöttségével együtt. Nem hoztam neki mást, csak magamat. Nem voltam senki, csak önmagam, mikor vele voltam, nekiadtam a lelkemet, csakúgy, mint a testemet, engedtem hogy csupaszon lásson, megbíztam benne annyira, hogy a teljes valómat mutassam neki, hogy magához ölelhesse a gyengeségeimet – mert egykoron így tette.
Mikor visszatértem, féltem, hogy nem lesz erre még egyszer képes. Vagy hogy nem lesz hajlandó. Aztán részem volt abban a pár napnyi tökéletes, felhőtlen boldogságban, miközben azt hittem, hogy ami valaha létrejött kettőnk közt, most ismét a miénk. Szabadon szerethettem, mindennel, amim volt, és ami voltam, miközben éppen olyan őszintén szeret, mint én őt.”

A húsz év nem csak Clairet és Jamiet változtatta meg. Sok régi szereplő visszatér ebben a részben, ahogy jó pár új is csatlakozik hozzájuk. Fergus, aki nagy kedvencem volt az előző részben, immár felnőtt férfi, ahogy Ian és Jenny gyerekei sem kicsik már. Mindannyian rengeteget változtak és az életük továbbra is bővelkedik kalandban, drámában. De ne aggódjon senki, mert azért a humoros és már megszokott vidám párbeszédek sem maradnak el. Új kedvenceket is avattam a régiek mellett. A kis Iant nem lehet nem szeretni, ahogy Mr. Willoughby is rendszeresen mosolyt csalt az arcomra.

“Mr. Willoughby nem is figyelt erre a beszélgetésre, csak ott guggolt a sarkán a hátsó fedélzet ivóvíztartójának árnyékában, ami nem volt más, mint egy nagy, friss vízzel töltött hord, amit a fedélzeten őrködők számára helyeztek ki. Az ujjait számolgatta és láthatóan nagyon lekötötte valami számítás. Ahogy Jamie eloldalgott, felnézett rám.
– Nem patkány- mondta a fejét rázva. – Nem is sárkány. Csej-mi az ökör évében született.
– Valóban? – mondtam a széles váll és vörös fej után pillantva, amit makacsul lehajtott a szélben. – Milyen találó!”

Fordulatokban, meglepetésekben most sem volt hiány. Élvezettel olvastam a regényt, de mégsem kerített annyira a hatalmába, mint az első rész. Nem éreztem azt az izgalmat, azt a pörgést amit az első rész hozott számomra. Ettől függetlenül továbbiakban is nagy rajongója maradok a sorozatnak. Azt még feltétlen el kell mondanom nektek, hogy érdemes odafigyelni az apró momentumokra is, mert Diana mindent okkal írt bele a regénybe. De, hogy ezt miért említettem? Mire a regény végére értek, az is kiderül.Hogy elolvastam-e a negyedik rész fülszövegét? Igen. Hogy beleolvastam-e a regénybe? Ezek után: persze. Hogy ki fogom bírni amíg megjelenik magyarul? Na ez az amit kötve hiszek. És bármennyire is jobban szeretek magyarul olvasni, nem hiszem, hogy megvárom az itthoni megjelenést. Márcsak a harmadik kötet körüli herce-hurca miatt sem. Ettől függetlenül én lennék a legboldogabb, ha a negyedik rész belátható időn belül, – értem ez alatt, mielőtt a filmsorozat túlhaladna a harmadik köteten. – megjelenne és biztos vevő lennék rá.

A regényt ajánlom mindenkinek, aki az Outlander sorozat első két részét olvasta.

Kedvcsinálónak pedig nézzétek meg a regényből készült 3. évad beharangozóját:

A sorozat eddig magyarul megjelent rászei:

I, Az ​idegen (Outlander 1.) – Bejegyzés itt

II, Szitakötő ​borostyánban (Outlander 2.) Bejegyzés itt

 Ha még van kedved olvasgatni, akkor az alábbi linkeken az én regényeim első pár fejezetébe is beleolvashatsz:https://publioboox.com/hu_HU/nem-bujhatsz-el

https://publioboox.com/hu_HU/nem-felejthetsz-el

nbe-3d-hatternelkul nfe-konyvformatum-hatternelkul_publio

Olvassatok sokat!!!

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod és csatlakozol a facebook oldalam kedvelőihez. Itt találod: klikk.

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel, de akár követhetsz is a fenti “Kövesd a blogot” gomb megnyomásával.

Follow my blog with Bloglovin

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s