Könyvajánló – Pusztai Andrea: A sárkányölő (Bizánc I. könyv)

covers_366643Kiadó: Gold Book, 2015

Oldalak száma: 384 oldal

Forma: Keménytáblás

“Kr. u. 958. A fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem.

Kagan, a Tarján törzs vezére a magyarok törzsszövetségének követe a császári udvarban. Feladata kettős: egyrészt igyekeznie kell a kalandozó törzsek augsburgi gyászos veresége után új határvédelmi szerződést kötni Bizánccal, másrészt szemmel kell tartania az udvarban nevelkedő Gyevel herceget, Taksony fejedelem fiát.

Kratérosz sztratégosz, az egyik legelismertebb bizánci hadvezér egyetlen, féltett lánya, Anasztázia egy nap elszökik erőszakos udvarlója elől otthonából, azzal a feltett szándékkal, hogy apja akarata ellenére benevez a versenyre, melynek résztvevői közül Rómanosz herceg, VII. Kónsztantinosz császár fia, a trónörökös feleséget választ magának. A keresésére indulók elöli menekülés közben azonban megsebesül, és ájultan esik össze egy előkelő hun házának kapuja előtt…

Niképhorosz Phókasz apjával és fivérével a syrakuzai kalózok ellen vezetett hadjáratból igyekszik haza, hogy régi szövetségesükkel, Kratérosszal karöltve felülkerekedjenek politikai ellenlábasaik, a Dukaszok és Komnénoszok fölött.

Pusztai Andrea regénytrilógiájának első kötete kiterjedt kutatásokra alapozva fest sokszínű és élettel teli képet a X. századi bizánci udvar intrikáiról és politikai csatározásairól, kiemelt hangsúlyt fektetve a császárság és a magyar kapcsolatok alakulására.”

Őrületes fordulaton dübörög a nyár. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem a nyár mindig egy merő katyvasz és káosz. A család szanaszét. Gyerekek hol nagyszülőknél, hol táborban, erre-arra. Az évnek ez az a bizonyos 10-11 hete, amikor alig látom őket. Kivéve persze azt az egy-két hetet, amikor végre mi is kivehetjük a jól megérdemelt szabinkat és útra kelünk valami kellemes pihenőhelyre. Idén sem volt ez másként. Július elején négy csodálatos napot töltöttünk a Dunakanyarban. Nem túl sok, de nagyon élveztük. Pakolás közben, biztos ami biztos alapon két könyvet és az olvasómat is becsomagoltam, de persze egy sor nem sok, annyit nem olvastam. Mindeközben üzenetet kaptam a Molyon, hogy az utazókönyv, amire még valamikor a tavasz végén, vagy a nyár elején jelentkeztem, indulna hozzám. Addigra teljesen megfeledkeztem Pusztai Andrea regényéről. Emlékszem, még @beathag molyocska értékelése hozta meg anno a kedvem ehhez a regényhez. Csak időközben elsiklottam felette és jól elmaradt, egészen addig, amíg Pusztai Andrea fel nem ajánlott egy példányt, amit utazókönyvként lehet ideiglenesen megkaparintani. Lényeg a lényeg, hogy július közepén hozzám is elért a regény.

Tudjátok, az a gond az igazán jó regényekkel, hogy nem szeretek megválni tőlük. Teljesen mindegy, hogy 200, vagy 1000 oldalas a drágám, ha tetszik, hörcsög módjára kapaszkodok érte. A kedvenceimet elég gyakran leveszem a polcról, bele-bele olvasok. Talán ez az oka annak, hogy jó pár éve nem fordultam meg könyvtárba. És ez az oka annak is, hogy nem szoktam a Molyon utazókönyvre jelentkezni. Szóval Pusztai Andrea regénye az első olyan könyv, ami utazókönyvként került hozzám. Most már bánom a dolgot, mert ennek a regénynek a polcomon a helye. A sárkányölő az a fajta könyv amire én azt mondom, hogy kívül, belül gyönyörű. Nagyon szép, letisztult a borító. Talán az elegáns a jó kifejezés rá. Tényleg szemet gyönyörködtet. A történet pedig pont annyira izgalmas, szövevényes és lebilincselő, mint ahogy azt a fülszöveg is ígéri.

hagia_sophia

De kezdjük az elején. Tömören, velősen a lényeg: IMÁDTAM!!! 
Nagyon keveset tudok a X. századról. Bizáncról pedig még kevesebbet. Persze tanultam róla anno, de a mai tudásom erről a korszakról elég felszínes. Most, hogy a regény révén újra bepillantást nyerhettem ebbe a századba, lenyűgözött és néha megrémisztett a történelemnek ez a korszaka.

“…Bizáncban valahogy újra kell tanulni mindent. Itt a szavak elfednek dolgokat, minél cifrábbak, annál sötétebbeket.”

Cselszövések, intrikák, viszályok és háborúk. A barbár viselkedés, a rabszolgák, a társadalom felépítése, a vallás,… Mind jelen voltak abban a korban, ahogy jelen vannak a regényben is. Ezeknek az egyvelegétől válik számomra mégis olyan színessé. A sárkányölő első fele részletesen bemutatta Bizáncot, a hierarchiát és a háttérben megbúvó hatalmi harcokat, amik egyébként teljesen átszövik az egész regényt. Olyan mint egy pókháló.
Gondoljatok csak bele, mennyi kutatómunkát igényelhet az egy írótól, hogy olyan történelmi korba vezesse be az olvasóit, ami több, mint ezer éve volt. Ráadásul mindezt úgy, hogy az élvezetes és lebilincselő legyen. Hogy mennyire hiteles a történet? Nem tudom, mert annyira nem ástam bele magam azóta sem ebbe a korba, de a kulcsszereplők II. Rómanosz, Helené, vagy akár Niképhorosz Phókasz, és Theophanó léteztek. Üssétek csak be a neveket a wikibe és mindegyiket megtaláljátok.
Ha már a szereplőknél és a neveknél tartunk, be kell vallanom, hogy eleinte tartottam a rengeteg idegen hangzású névtől. Főleg, amikor egy családon belül többen is vannak. Niképhorosz Phókasz, Kratérosz… Mégis, hogy a frinci-francosba fogom én ezeket megjegyezni? Tartottam tőle, hogy a sok szálon futó cselekmény miatt elsiklok, vagy megfeledkezek valakiről. Esetleg nem emlékszem majd rá valami miatt a későbbiekben, amikor újra felbukkan a neve. Szerencsére nem ez történt. Hiába az idegenül hangzó nevek, mégis megragadtak a fejemben. Talán a jellemrajzok, vagy a látványos események miatt. Meg nem mondom miért.
Anasztázia II
Van még egy érdekessége a regénynek, ami már a könyv végezetével ütött szöget a fejembe. Valójában ebben a pillanatban. Nem vagyok benne biztos, hogy kik is a főszereplők. Anasztázia, Kagan, Rómanosz? Annyira szövevényesek az események és annyira a sorozat elején vagyunk, hogy még akármi is lehet. 
Az tény, hogy az első kötet középpontjában Anasztázia áll. Amikor először olvastam róla, akkor még egy fiatal, kicsit riadt, de vakmerő fiatal lány volt, aki az első rész végére rengeteget változott. A szemem előtt nőtt fel. Aztán ott van Kagan, a tarján törzs vezére, aki sokkal többet tud a háttérben zajló eseményekről, mint amennyit első körben elárul. Remélem még sokszor találkozhatok vele a sorozat többi részében. Rómanosz, aki még mindig nem a szívem csücske, és mai szóval élve egy igazi ficsúrnak képzeltem el az első találkozásunkkor. Szerencsére sokat fejlődött a regény végére és talán még szimpatikussá is válhat a történet előrehaladtával.
De akár a mostani mellékszereplőket is megemlíthetném. Van egy olyan érzésem, hogy a Phókasz család fog még pár meglepetést okozni, ahogy Helénától biztosan számítok pár ronda húzásra. Igazi kígyó az a nő.
attila_l
Kedvenc szereplőt egyenlőre nem avattam, de nagyon sok szereplő került közel a szívemhez. Anasztázia, Kagan, és még sorolhatnám. Min-mind szerethetőek, sőt még Kratéroszt is csíptem. Kíváncsi vagyok, hogy mi vár még rájuk.
Ami még nagy pozitívuma a könyvnek, hogy hiába jelenik meg a szerelem, mégis megmaradt történelmi regénynek és nem csapott át a rózsaszín, habos-babos romantikába. Pedig, ha létezi valaki, aki imádja a romantikus regényeket, akkor az én vagyok. Pusztai Andrea regényét viszont úgy érzem, hogy a túlzott romantika tönkre tette volna. 
Hogy kiknek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a történelmet. Azoknak, akik szeretik a színes, cselekményekben és karakterekben gazdag regényeket. Azoknak, akik kliséktől mentes történetre vágynak.
Olyan történet ez, amit akár ezer oldalon keresztül is szívesen olvasok. Olvassátok el ti is!
Ja, és mielőtt még elfelejtem, hétvégén lehet, hogy elmegyek az állatkertbe és megnézem a zsiráfokat 🙂

“– Tényleg el akarsz indulni ezen a versenyen? Olyan lesz, mint amikor rabszolgákat adnak el a piacon, csak előkelőbb – jegyezte meg Kagan, miközben egymás mellett ballagtak a végeláthatatlan tömegben, és néha fürkész pillantást vetett a lányra. Láthatóan furcsállta ezt a nagy ünnepet, és a felhajtást, amivel járt. Idegen volt, ugyanakkor egyre kevésbé volt az.
– Be akarok jutni a palotába. Ha jelentkezem a versenyre, mindent megnézhetek, és még atyám sem akadályozhatja meg, hogy ott legyek.
– És ha a herceg kiválaszt?
– Ha a herceg kiválaszt? Erre még nem is gondoltam. De az jó lenne, akkor császárné lennék, és mindennap megetethetném a zsiráfokat.”

g white

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod és csatlakozol a facebook oldalam kedvelőihez. Itt találod: klikk.. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

Reklámok

Könyvajánló – Pusztai Andrea: A sárkányölő (Bizánc I. könyv)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia Dia!!
    Hűha és ajjaj!!!! Ez a könyv nagyon a kedvencem lehet!!! Már megint egy újabb!
    Azt hiszem ezt meg kell kaparintanom!
    Jó szórakozást az állatkertben! A műtét utáni bakancslistámon nekem is dobogós helyen szerepel!
    Üdv!
    Ildi

    • Szia! Ha szereted a történelmi töltetű regényeket, akkor nem fogsz unatkozni. Nézd meg a többi ajánlót, hátha találsz még mást is, ami kedvedre való lehet 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s