Könyvajánló: Sylvia River – Reményhajsza II.

covers_173897Kiadó: Underground Kiadó, Budapest 2015

Oldalak száma: 444 oldal

“A rosszfiúk azonban nem pihennek, így Bonnie és John nyugalma is csak pillanatokig tart. Az ellenük pedálozó figurák mellé felsorakoznak a zűrös barátok, nem beszélve a féltékenység zöldes pillantású szörnyéről, így a problémák egyre csak halmozódnak, tornyosulnak. Elérkezik a pont, ahol már hőseink is a fejüket kapkodják, mert sajnos nem mindig állnak nyerésre. És bár az ellendrukkereket senki nem kérdezi, tetteikkel tehetségesen felforralják az egyébként eléggé emberbarát ex-kommandós, John Kenderson galambepéjét. Lassacskán megoldódnak a problémák, kigubancolódnak a szálak, de ezt nyilván csak azért teszik, hogy teret adjanak a regény végével együtt közeledő új kezdetnek is…”

“Eredeti és ötletes. Érdemes időt szánni rá és elolvasni. Szóval kedves írónő, engem meggyőztél. Egy kis pihi és jöhet a következő rész.” Ezekkel a szavakkal zártam Sylvia River Reményhajsza I. című regényének ajánlóját. Azóta eltelt öt hónap. Magam sem gondoltam, hogy ilyen sokára kerül a kezembe Bonnie és John történetének folytatása. Pedig minden adott volt, hiszen a sorozat eddig megjelent összes kötete a könyvespolcomat díszíti. Valahogy mégis elkerültük egymást. Így utólag nem bánom egy cseppet sem. Közhelyesen mondhatnám azt is, hogy legalább leülepedett bennem az első rész összes történése. Igen, ez talán így is van. Mégis, kicsit tartottam attól, hogy nehezen fogom felvenni a regény fonalát, de már ez első pár oldal rácáfolt erre a félelmemre. Az eltelt hónapok alatt nem koptak meg az emlélkeim az első részről, és ez remek dolog. Ezt főleg azok az olvasók érthetik, akik rendszeresen vetik bele magukat sorozatokba. Ezeknél a történeteknél fennáll a veszélye annak, hogy idővel megkopik a varázs, vagy elfeledkezünk a múltbeli eseményekről és újra kell olvasnunk egy régebbi részt, hogy fel tudjuk venni a fordulatot.

“John tekintete Bonnie-ra villant, majd szemét lesütve lassan elfordult, hogy betessékelje Holdent a földszinti dolgozószobába.”

remenyhajszaLényeg a lényeg, hogy nem koptak meg az emlékeim. Nem felejtettem el a múlt eseményeit, és még a visszatérő mellékszereplőkre is emlékeztem. Már ez előrevetítette, hogy ismét jól fogok szórakozni. Igazság szerint az első rész után nem tudtam, hogy mi az, amit még ez a sorozat tartogathat a számomra. A krimiszálak elvarrva, a Kenderson család pedig végre megérdemelt boldog és nyogodt életét élhette…, volna. Ha az a volna ne lett volna…

A második részben újabb fordulatos események és magánéleti problémák vártak Bonniera és Johnra. Egy szexuálisan túlfűtött videoklipp, egy állítólagos viszony, egy fabatkát sem érő menedzser és egy újabb negatív szereplő felbukkanása is megnehezíti az életüket. És ez csak néhány dolog a főszereplőkre váró történésekből. Néha tényleg csak kapkodtam a fejem. Kb a könyv felénél jártam, amikor még mindig nem voltam biztos abban, hogy vajon John és Bonnie kapcsolata túlélheti ezt a részt. Pláne úgy, hogy harmadikként az a bizonyos zöldszemű is felbukkan.

“Rico odalépett hozzá, végigsimította a két karját az ujjai hegyével, majd magához ölelte és megcsókolta őt. Bonnie odaadóan simult klipbéli partnere karjaiba, majd vágyakozóan visszacsókolta a férfit.”

A Reményhajsza II karakterei  sokkal kidolgozottabbak, mint az előző részben. Több szerep jutott a gyerekeknek, és végre megismerhettem Johnt és Bonniet úgy, mint egy összetartó családot.  Mégis John az, aki a kedvenc szereplőmmé vált. Imádom a hozzá hasonló gyerekcentrikus pasikat. De ne aggódjatok, ő sem tökéletes, hiába próbál többnyire higgadtan gondolkodni.

Nem csak a szereplők tetszettek jobban a második részben, hanem a regény hangvétele is. Gördülékeny és könnyed.

“Akaratlanul is eszébe jutott a saját házassága, hiába pont arra nem akart gondolni. George és ő. A szenvedély, ami mindig is jellemezte kettejük kapcsolatát. Az arany középutat mellőző végletes érzelmek. Azok a szélsőségek, amelyeknek ő még mindig leginkább a játékszere volt, mint az irányítója.”

remenyhajsza_2

 Összességében még mindig az a véleményem, hogy a  Reményhajsza egy izgalmas kaland sorozat egyedi történettel és szerethető szereplőkkel. Sylvia River pedig igazi pók módjára szövi a hálóját. A második rész végére nem is kérdés számomra, hogy bőven tartogat még meglepetéseket az olvasói számára.

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, akkor látogassatok el Sylvia facebook oldalára. Megsúgom, hogy a bejegyzésben lévő képeket is onnan szedtem le.

 

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod és csatlakozol a facebook oldalam kedvelőihez. Itt találod: klikk. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s