Könyvajánló: Demeter Norbert – A Lanky ház halott

covers_415797“Mi történik, ha az ember egy olyan világra talál, amelyet képtelen megérteni? Amely túlmutat mindenen, amit addig tudott vagy hitt? Vajon akkor sem veszíti el az ép elméjét, ha szembetalálkozik a kimondhatatlan gonosszal?

Richardnak fogalma sincs mibe keveredik, amikor Pennyville-be utazik, hogy új regényéhez anyagot gyűjtsön. Miközben a városka legendáit kutatja, egy rémítő történet rajzolódik ki előtte.

Kis idő múlva teljesen kicsúszik a lába alól a talaj; már nem tudja, mi a valóság és mi a képzelet.

Vajon tényleg beszél hozzá a Lanky ház szélkakasa vagy csupán halucináció az egész?
És milyen titkot rejtenek a romok a sövénykerítés takarásában?
S vajon a suttogó hangok, melyek egyre vészjóslóbbak, segíteni akarják vagy ők is Richard életére törnek?

Demeter Norbert első regényével a sötétségbe invitálja Kedves Olvasóját, de egy percre sem hagyja magára. Minden egyes oldalon vele van, s arra kéri, bármilyen borzalmat is lát, bármilyen rémség rettenti is, ne féljen. Csak fogja szorosan a kezét.”

Mindig nagy megtiszteltetésnek veszem, ha egy író azzal a kéréssel keres meg, hogy elolvasnám-e a regényét. Teljesen mindegy, hogy “elsőkönyves” íróról van-e szó, vagy már befutott szerző, mindig alaposan meggondolom a döntésemet. Így voltam ezzel Demeter Norbert esetében is. Norbert a döntésemet nagyban megkönnyítette azzal, hogy átküldte a weboldala linkjét, így egy kicsit körül tudtam nézni nála. Nem volt titok, hogy A Lanky ház halott a horror műfajába tartozik. Alaposan megfontoltam a dolgot, végül úgy döntöttem, hogy belevágok és kilépek a konfortzónámból. Vagyis ezt inkább ugrásnak, mint lépésnek nevezném, hiszen már annak is ezer éve, hogy filmen utoljára horrort néztem.

Na, de nem is szaporítom tovább a szót. Bele vágtam életem első horror regényébe és végig is olvastam. 

Sokan kérdeztetek az idézetekről. Igen, nem tévedtek azok, akik arra tippelnek, hogy cetlizem a regényeket olvasás közben. Ha hagyományos könyvet olvasok, akkor kicsi nyíl alakú posztitok virítanak ott, ahol olyan tartalom, mondat, szófordulat szerepel, ami valami miatt megtetszett nekem. Ezek egy részét megosztom veletek a molyon, vagy épp itt, az épp aktuális bejegyzésben. De van olyan is, amik egy jegyzetben landolnak. Ezek főleg az olvasással, vagy könyvekkel kapcsolatos idézetek, amiket később felhasználhatok a heti idézetek alkalmával.

A Lakly ház halott elektronikus formában van meg nekem, de a kicsi Kindle-nek hála, nem okozott gondot a nekem tetsző részek “könyvjelzőzése”, amikből párat megtaláltok a regény molyos adatlapján.

Na de vissza a regényhez. Mint említettem ez volt az első horrorregényem. Persze filmen láttam már rémtörténeteket. Túl vagyok a Kukorica gyermekein, az Elm utca első három részén, és még sorolhatnám, de nem vagyok a műfaj nagy rajongója. Utálok borzongani, félni pedig még jobban. Vizuális típus vagyok, ezért az olvasott könyvek történetei filmszerű képekként peregnek a szemem előtt. Ha nem ez történik, akkor sajnos az első pár oldal, vagy fejezet után becsukom a könyvet és nem olvasom tovább. Egyszerűen untatnak az ilyen típusú könyvek, akkor meg mi értelme?

“Richard teste kezd teljesen elernyedni.”

A fenti mondattal kezdődött a regény, és azonnal az események sűrűjében találtam magam. Nem volt laca-faca,  csodásnál csodásabb tájleírás. Így utólag úgy gondolom, hogy ez jó döntés volt a szerzőtől. Ahogy haladtam mondatról mondatra, épp elég információt kaptam ahhoz, hog megismerjem a szereplőket, a környezetet, és eléggé felálljon a nem  létező szőr a hátamon. Kíváncsi ember vagyok. A párom szerint túl kíváncsi. Ennek köszönhető, hogy bár bozongtam, mégis érdekelt annyira a Lanky ház rejtélye, é az, hogy mi lesz Richard sorsa, hogy ne tegyem félre a regényt.

A könyv eleje két idősíkon és két helyszínen zajlik, de az átvezetések miatt nem okozott gondot, hogy mindegyik eseményszálat követni tudjam. Őszíntén szólva szinte észre sem vettem, amikor a szálak összeértek és már csupán a jelen eseményeivel kellett törődnöm. Bevallom, hogy először megpróbáltam utánna nézni a helyszíneknek, de miután nem találtam rájuk, pedig a Google az én barátom is, nem fogaloztam tovább vele. Amint befejeztem a történetet, nem hagyott nyugodni, hogy vajon létezik-e New Adminton, illetve Pennyville. A választ a szerző blogján találtam meg, ahogy egyéb érdekességeket is a regény, vagy épp a borító születéséről.

A szereplőkre kivételesen nem fogok kitérni, hiszen ez egy horror történet és nem vagyok benne biztos, hogy létezik olyan főszereplő ezeknél a regényeknél, akiket szerethetőnek nevezne az ember lánya. Ettől függetlenül a szerző nagyon jól megalkotta a szereplőit. Némelyiktől tényleg összerándult olvasás közben a gyomrom. Félelmetes, hogy egy-egy ember megjelenése, vagy tette milyen hatást tud kiváltani az olvasóból. Stellával például nem szívesen találkoznék egy sötét sikátorban. 

Nem mondom, hogy ezentúl rajongani fogok a horrorért, de ez egy izgalmas kiruccanás volt ebbe a műfajba és ezért köszönettel tartozom Demeter Norbertnek. A Lanky ház halott egy nagyon izgalmas és hátborzongató regény megtoldva jó pár durva jelenettel.

Aki szereti az irodalomnak ezt a műfaját, annak nem fog csalódást okozni a regény. Akinek egy kicsit is mozgatja a fantáziáját de még nem döntött, annak ajánlom a szerző oldalát, ahol érdekességeket olvashat a regényről, annak születéséről. Katt ide , vagy egyszerűen csak látogass el Demeter Norbert fb oldalára.

Jó olvasást!

“Nem volt egy szemernyi kétsége sem affelől, hogy ki áll odakint. Ó, igen, nagyon jól tudta, hogy ki a váratlan látogató, igaz, a történtek nem úgy zajlottak, ahogy elképzelte. Mert gondolataiban hamarosan rituális áldozatként függött egy kötélen, a medence melletti fa vastag ágáról, miközben alatta tábortűz éledt, hogy elégesse őt. S mikor már a talpát nyaldosta a láng, kilépett a házból az iszonyat, pofáján éhes vigyorral, elé jött, hogy fogadja, hogy elvegye lelke halhatatlanságát. Azt hitte, majd meghurcolják, kisemmizik a testét és a lelkét egyaránt, miközben Lanky egykori hívei újra életre kelnek, s a fáklyák fényében kegyetlen kántálás zümmög, mint undok, testtelen óriásméh. A szavak bebújnak a bőre alá, felfalják, még mielőtt a tűz elemészthetné.”

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod és csatlakozol a facebook oldalam kedvelőihez. Itt találod: klikk. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s