Könyvajánló – Jennifer Probst: Keresd mindörökké ( Keresd… #4)

covers_404579Kiadó: Libri, 2016

Oldalak száma: 440 oldal

Arilyn Meadows az a lány, aki szinte mindenhez ért: jógaoktató, önkéntes állatmentő, stresszkezelési terapeuta, szabadidejében pedig imádott nagyapját gondozza. E számtalan elfoglaltság mellett nem marad ideje, hogy megtalálja álmai pasiját. Egy nap igencsak félreérthető pózban rajtakapja jógi barátját egy csinos tanítványával, ekkor úgy dönt, a jövőben nem teszi ki a szívét ilyen megrázkódatásnak, és nem keresi tovább a Tökéletest. Önkéntes száműzetésbe vonul, és elvállalja, hogy vigyáz Kate kutyájára, amíg a barátnője nászúton van. Eközben új páciens jelentkezik nála: Stone Petty rendőrt indulatkezelési terápiára küldték a felettesei. Stone-ból sugárzik a férfiasság és a rosszfiús vonzerő, de Arilyn keményen ellenáll: őt aztán nem veszi le a lábáról egy tüzes pillantás vagy egy szexi vigyor.

Mi van, ha az Igazi akkor csönget nálunk, amikor szabadságra küldtük a szívünket?

Jennifer Probst könyvei azok közé tartoznak, amik eddig még igazán nagy csalódást nem okoztak. Mégha időnként egy-egy jelenetet feleslegesnek is tartok az adott történetbe, egyik regénye kapcsán sem mondhatom, vagy mondtam azt, hogy csalódtam volna. A Keresd mindörökke már a a negyedik kötete a sorozatnak és bár nagyon vártam, mégis egy kicsit félve vágtam bele. Ritka az olyan sorozat, ami az első pár rész után is képes ugyanazt a színvonalat hozni, vagy akár részről részre egyre jobbá válni. Mivel ez egy könyvajánló, ezért gondolom már kitaláltátok, hogy nagy vószínűséggel ez a kötet is elnyerte a tetszésemet. Nem csalódtatok. Jó volt. Sőt igazán jó volt, és jókor talált rám. Az év vége közeledtével egyre strapássabbak a napok. Fáradtabb és nyűgösebb vagyok, ezért megpróbálok olyan regényeket választani, amik kizökkentenek ebből a szürkeségből. Ha még meg is nevettetnek, az már több, mint tökéletes.

“STONE PETTY JÁRŐRNEK elcseszett napja volt.”

Azt hiszem ez volt a sorozat első olyan része, amin megszámlálhatatlanul sokszor nevettem. Pedig ha igazán őszínte akarok lenni, akkor be kell valljam, nagyon tartottam ettől a résztől. Arilynt már a sorozat kezdetekor megismerhettem, de valahogy nem sikerült megkedvelnem. Távolságtartó volt és úgy igazán nem hagyott maradandó nyomot bennem. Ő volt a kicsit furcsa jógaoktató csaj, aki mindig tökéletességre törekszik. Tökéletes egyensúly. Pedáns, pontos, folyamatosan a kiegyensúlyozottság mintaképe, az egészséges életmód élharcosa. Brrrr… Ilyen egyszerűen nem létezik.

Stone Petty járőr egy kemény zsarú. Ami a szívén, az a száján. Megveszegethetetlen, nem szereti a korlátokat, szívesen legurít meló után egy jó pofa sőrt, nem veti meg a hambúrgert, a kalóriában és szénhidrátban gazdag gyorskaját.  

Zárj össze két ennyire különböző embert, spékeld meg egy igazán ronda, szőrtelen zsebkutyával, és megkapod azt a történetet, ami tökéletes kikapcsolódást fog nyújtani egy fáradt nap végén.

Most mondhatnátok, hogy egy kaptafára készült történet ez is. És igen, igazatok van. Nem volt meglepetés, hogy mi fog történni a főszereplők között. A végkifejlett sem lepett meg. De az, ahogy a regény első betűjétől az utolsóig eljutottak, na az igazán szórakoztató volt. Szépen fokozatosan alakult az ő kapcsolatuk, sok viharral, háborúval, de akadtak nagyon megható és aranyos jelenetek is. Talán az írónő egyik regényében sem voltak ennyire erősek és jól kidolgozottak a karakterek, mint a Keresd mindörökkében. Bár Pinky nem igazán főszereplője a történetenek, de olyan hangsúlyosan írta le Jennifer Probst ezt az édesen és szeretnivalóan ronda kutyát, hogy azt bármelyik főszereplő megirigyelhetné. Rengeteget dobott a történeten és imádtam a vele játszódó jeleneteket, mégha sokszor szomorúak is voltak.

Pinky nagy kedvenc lett, ahogy Stone is. Nagyon remélem, hogy idővel a sorozat következő részét is olvashatom.

Jennifer Probst kedvelőinek kötelezővé tenném ezt a részt, ami megkockázttom, hogy talán az írónő eddigi legjobb kötete. Legalábbis azok közül, amiket én olvastam. 

“Késett, mindjárt tizenöt percet. S ami még rosszabb, azzal a kecses nemtörődömséggel lépett be, ami megerősítette, hogy ez a legkevésbé sem izgatja, bármilyen haragos pillantásokat vet is rá Luther és Eli. Már azzal megalapozta a lány hangulatát, hogy magasról tett a kurzusára, de hogy fokozza a feszültséget, jókora kávéspoharat dédelgetett a kezében, s miután a szájába tömte a zsíros szalonnás hamburger maradékát, a nadrágjába törölte mindkét péklapát tenyerét. Ma Jets pólót, viharvert Key West baseballsapkát és tornacipőt viselt, a nagylábujjánál kis lyukkal. Borostája csak
kiemelte a kecskeszakáll sötét fenyegetését, bármily kedélyesen biccentett is a társainak, mielőtt lehuppant a helyére.
– Mizu? – mordult fel, majd összegyűrte a barna papírzacskót, és elhajította a sarokban álló szemetes felé. Betalált, mire gyerekes önteltséggel elvigyorodott.
Csak ezután fordult a lány felé.
Ó, meg tudta volna ölni.”

 

A sorozat eddig magyarul megjelent részei:
 covers_393371
keresd a tökéletest

 covers_321637

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod és csatlakozol a facebook oldalam kedvelőihez. Itt találod: klikk. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s