Könyvajánló – Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó (Bizánc #2)

covers_414534Kiadó: Gold Book Kiadó, 2016

Oldalak száma: 408 oldal

Forma: Keménytáblás

Kr. u. 958. A fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem.
A trilógia első kötetében megismert Anasztázia immár Theophanó császárnőként az udvari intrikák kereszttüzébe kerül. Amikor megpróbálják megmérgezni, tanácsosabbnak tűnik vidéki birtoka biztonságába visszahúzódni, ám Anasztázia kihasználja a lehetőséget, és a tiltás ellenére a hadjáraton járó férje, Rómanosz után szökik.
Kagan vezér összegyűjti a bizánci császárnak ígért húszezer lovast, és elindul Rómanosz serege után, hogy együtt ütközzenek meg a fenyegetően közeledő odjogur törökökkel. Hírszerzői révén azonban hamarosan tudomást szerez róla, hogy a töröknél sokkal halálosabb veszély is közeledik keletről.


León Phókasz hazatér Narbosz szigetére, ahol fivére családja és saját gyermekei várják. Azonban hamarosan lecsap az otthonára Samir, a syrakuzai kalóz, és León kénytelen végignézni, ahogy mindene az enyészete lesz.
És mindeközben a palotában tovább szövi hálóját a rejtélyes Fehér Sárkány…

Pusztai Andrea regénytrilógiájának második kötete kiterjedt kutatásokra alapozva fest sokszínű és élettel teli képet a X. századi bizánci udvar intrikáiról és politikai csatározásairól, kiemelt hangsúlyt fektetve a császárság és a magyar kapcsolatok alakulására.

Ha megkedvelek egy sorozatot, akkor rendíthetetlen vagyok és kitartok a végsőkig. Többször említettem már nektek, hogy igazi sorozatfüggő vagyok. A férjem kimondottan örül, hogy ezt a függőségemet papír alapon nyomom, nem pedig brazil szappanoperákat nézek órákon át. Biztos annak is van egyfajta bája, de az a műfaj soha nem tudott lázba hozni. Ellenben a regénysorozatok igen. Ha megnézitek a kedvenceimet, nagy részük sorozat: Nalini, Egy világ két faj. Vagy ott van J.R Ward FTT sorozata, vagy akár a magyar írók között Böszörményi Gyula, Rudnay gyilkosságok sorozata. Megleshetitek a 2017-es évre betervezett várólista-csökkentésre létrehozott polcomat, ott is találtok olyan regényt, ami valamelyik sorozat része. Egy percig sem volt kérdés, hogy PAndi, Bizánc sorozatát folytatni fogom-e vagy sem. A sárkányölő nagy hatással volt rám. Emellett elég kíváncsi ember lévén nagyon is érdekelt, hogyan folytatódik Anasztázia, Kagan, Leon, vagy épp Rómanosz sorsa. Ott motoszkált a fejemben, hogy vajon egy római fruska keresztül tudja húzni a nagy hun karchan tervét?

“Egy római fruska nem húzhatja keresztbe egy hun vezér számításait.”

blogSajnos a decemberi év végi hajtás annyira leszívott szellemileg, hogy nem tudtam olyan ütemben olvasni, amennyire jól esett volna. Majd két hét kellett mire befejeztem a regényt úgy, hogy szenteste és karácsony első napján kétszer annyit olvastam el a regényből, mint az azt megelőző több mint egy hét alatt. Egyébként mielőtt belekezdtem volna A zöld szemű kígyóba, újraolvastam A sárkányölőt. Egyrészt kíváncsi voltam, hogy másodszorra is kiváltja-e belőlem azt amit első olvasáskor, másrészt nem ártott feleleveníteni egy-egy fontosabb mozzanatot. Nos, készítettem egy finom teát, és egy tányér fincsi mézeskalács társaságában bevackoltam magam a fotelbe és elmerültem Bizánc intrikákkal teli világában.

Ha kedvenc részt kellene vállasztanom a sorozatból, egészen biztosan ez lenne az!

A zöld szemű kígyó továbbra is több szálon fut és szerte ágazó cselekményből áll össze, de a részletgazdagon bemutatott történelmi kor és helyszínek teszik teljessé a történetet. A főszereplő továbbra is Anasztázia, aki most már mint császárnő szerepel, de a főbb mellékszálak itt nagyobb szerepet kapnak, mint az előző regényben. Az első rész még nagyrészt az egyes szereplőkre fókuszált, a karakterek, az erőviszonyok bemutatására, a hatalmi harcokra – na ebben most sem volt hiány -, illetve a történelmi korszak bemutatására, addig a második részben nagyobb hangsúlyt kaptak az emberi kapcsolatok és a bizáncon kívüli események. Bizánc körülöleli ezt a kötetet is. Itt kezdődik, majd itt is végződik a regény. Igaz, hogy az ezek közé eső rész Bizánc falain kívül játszódik, mégis valahogy az egész történetben éreztem a jelenlétét. Egy pillanatig sem felejtkezhettem el róla.

“(…)ismerem Bizánc sötét taktikáit. Látom, kik állnak a hadak élén, és azt mondom, alábecsülöd őket. Arról nem is szólva, hogy Bizánc intrikái nem állnak meg Theodosziusz falán belül. Diplomatáik, követeik mind nyájasak és szorgalmasak, s szerteszét a világban arra terelik a figyelmet, amerre akarják. Háborúznál? Hát azt súgják majd a füledbe, ott az ellenség melletted, a melletted ülő fülébe pedig, hogy te vagy az. (…)”

bizanc-ad-es-elvesz

Forrás: Pusztai Andrea blogja

Valójában ebben a részben nem is igazán egy-egy szereplő az ami megfogott magának, inkább egy-egy csoport,  vagy esemény. Kedvenc jelenetem a csata ami nagyon részletesen kidolgozott. Talán a legrészletesebben kidolgozott jelenete a regénynek.  Itt nemcsak Anasztázia, vagy Kagan és Rómanosz karaktere volt jelentős, hanem a teljes hun had. Ahogy ezekben a jelenetekben kaptak nagyobb hangsúlyt a Phókaszok is. León már az elősző regényben is nagyon szimpatikus volt, de most tényleg megkedveltem. Amit neki és Niképhorosznak át kellett élniük, arra nincsenek szavak. Az írónő nem finomkodott a csatajelenetek, vagy egy-egy megtorlás leírásakor. Gyakorlatilag folyt a vér az oldalak lapjain. Itt egy levágott fej, ott egy elnyisszantott torok, megvakított lovak és brutalitás mindenütt. Elvégre brutális egy korszak volt.

Ami pedig a szerelmi szálat illeti, hát igen… Nem egyszerű… mert van… több is… Anasztáziában olyan kettőség él… pont olyan, mint Bizánc. Ad és elvesz… Egy idő után pedig ő maga Bizánc és ő maga a kígyó, a kígyóveremben.

“Azt mondják, a szerelmeskedés a csókkal kezdődik, pedig nem. Amikor két ember úgy néz egymás szemébe, mintha egy csodákkal csordultig telt tó mélyére bámulna, és éppúgy hatalmas teret érez benne, amibe megszédülten belezuhan, az már a kezdet. Aztán egy lépés, és még egy, az első érintés, ahogy a két kéz összefonódik, az eltéphetetlen egymásba nézés, ahogy a nő magasba szegi a fejét, és ahogy a férfi hozzá hajol. Aztán a csók, ami szenvedélyes és lágy, de szívszaggató és mohó ölelés is, ami felemel és darabokra tép. Aztán a felfedezés, a belégzés, a bőr meleg puhasága és bódító illata a felhevülő nő és a mohón bújni vágyó férfi kemény találkozása.”

Az előző rézben szereplő fiatal lány A zöld szemű kígyó végére hatalmas változáson megy keresztűl és a regény végére már közel sem voltam biztos abban, hogy ismerem, vagy hogy kedvelem-e. Igen! Ahogyan évről évre változik az élete, az nem feltétlen hat pozitívan a jellemére. Mindig, amikor azt hittem, hogy na végre, révbe ér az élete, közbejött egy új cselszövés, vagy épp Hánész meserkedése.

“Bizánc már csak ilyen, ad és elvesz.”

A fenti gondolat szövi át a a regény egész cselekményét. Mindig jelen van és egy pillanatra sem ereszti a szereplőket. Erre a legjobb példa Hánész. Bár sejtettem a titkát, azért sikerült az utolsó pár oldalon meglepődnöm. Úgy értek össze a szálak és fonódott össze a szereplők sorsa, hogy azt az utolsó pillanatig észe sem vettem. Ez már előre is vetíti nekem, hogy nem fogok unatkozni a következő rész olvasásakor sem.

A mellékszereplők között akadt néhány új szereplő, akikre nem árt odafigyelni, mert még okozhatnak meglepetést. Kíváncsi vagyok például a száműzött hercegnőkre. Pontosabban Teodórára. Sejtem, hogy nem véletlenül szerepel az utolsó jelenetek egyikében. Nagy kedvencem lett Zétény is, akinek a párbeszédein Kagannal gyakran nevettem.

Nagy pozitívum, hogy a regénysorozat továbbra is megmaradt történelmi regénynek. Nem fordult át csöpögős romantikába, pedig ha valaki szereti a csöpögős romantikusokat, az én vagyok. De ennek a sorozatnak úgy érzem, hogy ilyen fajta fordulat ártott volna. Persze vannak benne romantikus jelenetek, hiszen a történet miatt ez elengedhetetlen, de nem kapott akkora hangsúlyt. A zöld szemű kígyó olyan típusú regény, amit ha lehetőségem lenne rá, egy seggel olvasnám végig. Izgatottan várom a sorozat következő részét.

Még valami, amit majdnem el is felejtettem. Tudom, hogy sokan nem olvassák el az esetleges jegyzeteket a regények végén, de most kivételesen ne hagyjátok ki a szerzői jegyzetet. Ha már elolvastatok több, mint háromszáz oldalt, akkor ez a pár oldal, már meg sem fog kottyanni.

A molyos értékelésemet, a könyvvel kapcsolatos karcaimat és idézeteket ide kattintva érhetitek el

Ha érdekel benneteket Bizánc, vagy egy-egy kulisszatitok a regénnyel kapcsolatban, esetleg kérdésetek van az írónőhöz, akkor látogassatok el a facebook oldalára, ahol részleteket, idézeteket is olvashattok.

A regényt azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretik a történelmet, a kalandregényeket, és nem riadnak vissza a ha egy író korhű marad.

covers_366643A sorozat eddig megjelent része:

 A Sárkányölő (Bizánc #1)

 Nem mellesleg ez volt a blog történetének 202. bejegyzése 🙂

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s