Könyvajánló – Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street

covers_367538Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2015

Oldalak száma: 528 oldal

„Ha Mamu engem egyedül akarna Angliába küldeni, megszöknék, és addig bujdosnék, amíg el nem megy a vonat nélkülem! Semmiképpen sem utaznék a szüleim nélkül…”

1939 tele, Liverpool Street vasútállomás, London. Egy tizenegy éves berlini kislány, Ziska Mangold leszáll a vonatról. Nem akármilyen vonat ez, hanem egyike azoknak a gyermektranszportoknak, amelyek közel tízezer fiút és lányt menekítettek ki a náci Németországból. Ziska pontosan tudja, mit akar: amint lehet, ki kell juttatnia a szüleit és legjobb barátnőjét, Bekkát is. Ám nem sok ideje marad, a gyilkos háború már előreveti árnyékát. Ziskára egy idegen család, egy idegen nyelv, honvágy és bizonytalanság vár – de egyúttal élete legnagyobb kalandja is. Hét évvel később pedig meg kell hoznia egy nehéz döntést.

Anne C. Voorhoeve izgalmas, lebilincselő regénye azokról a zsidó gyerekekről szól, akiket a náci uralom alatt a szüleik nélkül „transzportáltak” Angliába, nevelőszülőkhöz. A szerző rendkívüli beleérzéssel veti papírra Ziska Mangold történetét, aki eleinte nem is tudja igazán felfogni, mit jelent zsidónak lenni.

Szokatlan látásmód, megindító történet a megmenekült gyermekek sorsáról.

„A történet felkavaró, de még ha könnyeket csal is a szemünkbe, fontos megismerkednünk ezzel a témával, amelyet az írónő egy kifinomult érzékkel megírt történetbe ágyazott, a középpontban Ziskával. Együtt sírunk és nevetünk vele. Betekintést nyerhetünk az érzéseibe, a félelmeibe és a reményeibe.” – Heike Rau, leselupe.de

Tavaly, a Csökkentsük a várólistát kihívásom egyik könyve volt a Liverpool Street. Mint az eredmény mutatta, buktam a kihívást, ahogy a regényt sem olvastam el. Igazság szerint meg is feledkeztem erről a könyvről, pedig nem mondanám kicsinek. Amikor elkezdtem gondolkodni, hogy a 2017-es évre miket válasszak, valamiért megint ennél a regénynél kötöttem ki. Nem is értem igazán, hogy miért nem kerítettem rá sort a tavalyi évben. Most már bánom, de jobb később, mint soha. Itt volt a remek alkalom, újra feltettem a várólista csökkentésre és gyorsan, mielőtt elveszítettem volna az év elejei lendületet, neki is álltam.

Ritkán olvasok a II. VH idején játszódó regényeket. Az utolsó ilyen A dachaui varrónő volt. Ezek a regények szinte kivétel nélkül szívszorító történetek. Pláne, ha gyerekekről szól.

106406-004-14bb24b7A Liverpool Street főhőse, Ziska pontosan annyi idős a regény kezdetekor, mint a nagyobbik fiam. A 11 éves kislány több száz német zsidó kisgyerekkel indul el az ismeretlenbe. Voltak alkalmak, amikor két olvasás közben elnéztem a gyerekeimet és nem éreztem mást csak hálát, vagy végtelen örömet, amikért ők itt élnek ebben az országban, ebben a korban, és nem valamelyik világháború idején, vagy valamelyik mai háború sújtotta országban.  Minden gyereknek gondtalanul, boldogan és szerető családban kellene felnőnie…

“Olyan barátnőm, mint Rebekka Liebich, soha többé nem lesz.”

Az E/1-nek köszönhetően végig Ziska szemével élhettem át az eseményeket. Átélhettem az ismeretlen helyzettől való félelmét, az egyedüllét érzését, azt, ahogy megpróbálta kizárni az életéből a körülötte élőket és ahogy évekig nem bocsájtotta meg magának azt, hogy ő ott ülhetett azon a vonaton, amin Bekka nem. Ahogy azt sem, hogy az édesanyja elküldte maga mellől.

Anyaként sokszor haragudtam erre a kislányra. De megértettem. Hoztak a szülei, az anyja egy döntést, ami abban az időben talán a legjobb döntés lehetett. Ezt Ziska igazán soha nem tudta elfogadni.

“– Én arra is emlékszem, mire gondoltam, amikor első este figyeltelek. Arra,hogy valahol Németországban ott van egy anya, aki a gyerekét elküldte erre a hosszú útra egyedül, és idegen emberek gondjaira bízza, mert pillanatnyilag nem tud róla úgy gondoskodni, ahogyan szeretne. A nap minden órájában hiányzik neki a gyermeke, és mégis elengedte. Aki meg tudja tenni azt, amit a te anyád tett, Frances, az nagyon, de nagyon szeretheti a gyermekét.”

220px-wwii_london_blitz_east_londonCsak alapvető ismereteim vannak a zsidó vallásról, illetve a vallási szertatásokról. Ziska új családján keresztül alapos bepillantást nyerhettem egy hagyományörző zsidó család mindennapjaiba. Ezek a jelenetek és részletek tompítottak a háborús mindennapok szörnyűségein és talán ennek köszönhető, hogy ekkora élvezettel olvastam a regényt.

A szereplőkkel kapcsolatban nagyon vegyes érzelmeim vannak. Egytől egyig nagyon jó karakter mindegyik. Jól kidolgozottak, igaziak. Ziskával mégis hadilábon álltam végig az egész regény alatt. A folyamatos érzelmi bizonytalanság, ami átszőtte a gondolatait, a viselkedését megrendítő. Egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni attól, hogy ő akár a gyerekeim barátnője is lehetett volna. Ez pedig szörnyű érzés.

“Iskolai pályafutásom eddig elsősorban abból állt, hogy főszerepet játszottam a lökdösődés, civakodás, és gúnyolódás célpontjaként, de ez legalább német nyelven történt, arra azonban egyáltalán nem éreztem magam felkészülve, hogy angol gyerekekkel találkozzam. Nem kellene először legalább nagyjából megismernem a környéket, hogy tudjam, merre fussak el az üldözőim elől?[…]
A leendő iskolámba vezető séta nem tett különösebben bizakodóvá. Elhaladtunk több tucat kis ház mellett, hol egyik, hol másik utcába kanyarodtunk be, de sem belső udvarok, sem melléképületek nem voltak sehol, legfeljebb két-három kis ösvény a házak között, amelyek egy hosszú falnál végződtek…
Földbe gyökerezett a lábam. Mire Mrs. Shepard észrevette, hogy nem haladok mellette, már legalább öt méter távolság volt köztünk, és az eső szavak, amelyeket hozzá intéztem, ezek voltak:
-Bocsánat…hol lehet itt elbújni?”

Azért mindenki megnyugtatására mondom, hogy a regényben akadtak vidám és megmosolyogtató pillanatok is. Jó volt olvasni, hogy az emberek nehéz helyzetekben is megtalálják a szépet, vagy a reményt. Nem csodálkoznék rajta, ha pár éven belül filmen látnám viszont ezt a történetet.

A regényt ajánlom mindenkinek. Idősnek és fiatalnak egyaránt. Komolyan, olvassátok el!

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s