Könyvajánló – Mia Sheridan: Stinger – A skorpió fullánkja (A szerelem csillagjegyében #3)

covers_412895

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó, 2016

Oldalak száma: 424 oldal

Grace Hamilton az a lány, akinek mindig van egy terve. Pontosan tudja, merre tart az élete, és büszke magára, amiért mindig célt ér. Még sohasem lépte át a határokat, nem foglalkozott a saját vágyaival, és azzal sem, hogy kinek akar ennyire megfelelni.
Ám egyszer csak találkozott Vele…
Carson Stinger semmilyen szabályt nem tart be, csakis a sajátját. A felnőtt szórakoztatóiparban dolgozva mit sem törődik vele, hogy mit gondolnak róla mások. Egyik napról a másikra él, cél és terv nélkül. Tudja, mit akarnak tőle a nők, és azt hiszi, csupán ennyit is tud nyújtani nekik.
Ám egyszer csak találkozott Vele…
Miután a sors arra kényszerítette őket, hogy összezárva töltsenek el néhány órát, mindketten megváltoznak. Ám két olyan ember számára, akiknek találkozniuk sem lett volna szabad, lehetetlen felülemelkedni a teljesen különböző valóságuk határain.
Legalábbis egyelőre…

 

Az elmúlt években volt már „szerencsém” Mia Sheridanhez. Mind a két itthon megjelent regényét elolvastam, de egyikkel sem voltam elégedett. Olyannyira nem, hogy az utolsó értékelésem 3 csillagra sikeredett a magyar könyves oldalon. Pedig a történetek alapötlete tetszett, de az érzelmek nem jöttek át a lapokon.

Akkor úgy voltam vele, talán évek fognak eltelni mire egy újabb Sheridan regényt a kezembe veszek, ha egyáltalán ez bekövetkezik valaha.

statements_857719Pár hónappal ezelőtt jelent meg A skorpió fullánkja. Nem igazán foglalkoztam vele, de több általam figyelt blogger is nagyon pozitív véleményt írt a regényről. Olyan bloggerek, akiknek adok a véleményére. Nem mellesleg a molyos figyeltjeim is folyamatosan áradoztak a regényről. Annyira szép dolgokat írtak, hogy egyszerűen nem tudtam tovább ellenállni. Pont kapóra jött, hogy megjelent a soron következő Ropi regény amit már korábban előjegyeztem a kiadó oldalán, ezért vettem egy mély levegőt, felvérteztem magam, és bár remegett a mutatóujjam mégis rányomta a „kosárba” gombra.

Joghallgatók, pornósztárok, földönkívüliek… Nem tartott sokáig, hogy rájöjjek: a bűn városában semmi sem lephet meg.

Kicsit félve kezdtem el a regényt, de alig pár mondat után teljesen felengedtem és átadtam magam az élménynek. Egy idő után pedig el is felejtettem, hogy Sheridant olvasok, csak a történet számított. Pedig nem a történet eleje volt az, ami miatt megérdemli ez a regény a többszöri olvasást, hanem az ahogy az írónő ezt tálalta. Mintha egy teljesen más író írta volna, mint akit korábban megismertem. Utálat, vágy, szimpátia, szenvedély. Érzelmek, humor. Mind ott voltak az oldalakon.

Sheridan három részre osztotta a regényt. Az első részre akár azt is mondhatnám, hogy hemzseg a kliséktől és tényleg így van. Az írónő fogott két fiatalt, akik egymástól nem is különbözhetnének jobban, mint Carson, aki a felnőtt szórakoztatóipar fiatal sztárja, és Grace, a tipikus jókislány egyetemi hallgatót. A találkozásuk helyszínének mi mást is választhatott volna, mint a bűn városát, Las Vegast ahol minden megtörténhet. Ha ez még nem lenne elég sablonos az olvasónak, kaphatott még egy elromlott liftet pár órácskára.

Csak egy kis laza, hétvégén rosszalkodjunk egy jót románc, és semmi más… Ha ennyi lett volna a Stinger, akkor fogom és már teszem is félre a regényt, immár végleges búcsút intve az írónőnek. De Carson és Grace, a két főszereplő karaktere annyira ég és föld.  Annyira különböznek egymástól, hogy már csak emiatt sem tudtam letenni a regényt.

Igazság szerint nem csak ezzel, hanem a regény második részével fogott meg igazán az írónő. Egy tolvonással kirántotta a történetet a hozzá hasonló írások tucatjai közül, amit innen is köszönöm. Carson döntésével komolyan meglepett.  Egyből más irányt vett a regény és innentől már egyáltalán nem  volt sem szokványos, sem sablonos, sem pedig olyan, amit egy hasonló típusú Rubin pöttyös regénytől vártam volna.

Akadnak olyanok az életben, akik megmentenek minket – kicsit vagy nagyon. Néha ez azt jelenti, hogy kiszabadítanak egy sötét, ablaktalan szobából, vagy kivonszolnak egy égő házból. Leggyakrabban viszont saját magunktól mentenek meg, és végre elhitetik velünk, hogy érdemes hagyni, hogy valaki igazán szeressen minket.

Az egész könyvre jellemző, hogy gyönyörűen mutatta be a két szereplő vívódását, ahogy örlődtek a múlt a jelen és a jövő miatt.

Még valami, amit muszáj megemlítenem. Az ilyen és ehhez hasonló regényekben gyakran zavarnak a becézések. Sokszor erőltetettnek érzem ezeket. Kivétel talán a Galamb (Gyönyörű sorscsapás). Lényeg, hogy sokszor idegesítenek ezek a “kedveskedések”, deeee a Tündérmókus. Imádtam. Aranyos volt. Kedves és akár hányszor előjött a történet során, mindig azt vettem észre, hogy fülig ér tőle a szám.

Köszönöm a molyciknak, hogy felhívták a regényre a figyelmem. Mia Sheridan összes múltbeli “bűne” ezennel megbocsájtatott és eltöröltetett.

Ő lett a végzetem: az egyik pillanatban megsebez, a következőben pedig meggyógyít a szavaival, az érintésével és a mosolyával.

Olvassátok el!

Ha már erre jársz és még van kedved olvasgatni, akkor az alábbi linkeken az én regényeim első pár fejezetébe is beleolvashatsz:

https://publioboox.com/hu_HU/nem-bujhatsz-el

https://publioboox.com/hu_HU/nem-felejthetsz-el

nbe-3d-hatternelkul nfe-konyvformatum-hatternelkul_publio

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s