Még élek! – Helyzetjelentés a jegyzetfüzetemből

4649122

© 123RF.com

Azt már tudjátok, hogy egy új regényen dolgozom aminek a címe: Titokzatos múlt. Hogy milyen lesz? Remélem izgalmas, érzelmes és nagyon más mint az előző két regény volt.

Kedd délután beugrott egy rövid jelenet, amit gyorsan le is írtam a jegyzetfüzetembe. Egyelőre még nem illesztettem bele a készülő történetbe, de valahol biztosan lesz helye. Vannak napok, amikor csak ehhez hasonló jeleneteket írogatok. Majd, ha megtalálom a helyét, beleillesztem a sztoriba.

Gondoltam megleplek ma bennetek ezzel a röpke jelenettel. Még senki nem látta, így nyers valójában olvashatjátok mindannyian.

Elöljáróban annyit tudni kell, hogy Max (Mackenzie Garwell) igazi könyvrajongó. Nem csak olvasni szereti a könyveket, de tevékenyen részt is vesz az elkészítésükben. Gyerekkönyveket illusztrál és regényborítókat tervez. De a legnagyobb álma, hogy egyszer a saját gyerekregénye, a saját illusztrációival is eljusson az olvasókhoz.

Max unokatestvére, Alexis teljesen ellentéte a lánynak. Talán az életben nem olvasott még el egyetlen könyvet sem.  Max pedig a fejébe vette, hogy ezen változtatni fog. Szóval jöjjön egy rövid kis csajos csevegés.

***

Amikor Max még New Yorkban nekikezdett a költözést megelőző dobozolásnak, maga is elképedt, hogy az elmúlt évek alatt mennyi könyvet gyűjtött össze. Akkoriban fel sem tűnt neki, de visszagondolva a régi lakására, minden helyiségben könyvek sorakoztak. Volt belőlük a konyhaszekrény polcain, az ágy alatt, de még a kamra üresen tátongó rekeszeibe is jutott pár darab.
– Biztos furcsának fogod tartani, ha azt mondom, hogy amikor először beléptem ebbe a házba, a nappali volt az, ami elbűvölt. Nem volt benne egyetlen bútordarab sem, csak ezek a polcok – mutatott körbe. – Igaz, akkor még teljesen üresek voltak, de mindig is az volt a vágyam, hogy egyszer olyan helyen lakhassak, ahol egész falakat terítenek be a könyvek. Aztán persze hamar rájöttem, hogy még rengeteg évnek kell eltelni, mire ezeket a polcokat képes leszek legalább félig megtölteni.
– Ez aztán a kihívás – Alexis egyáltalán nem értette Max könyvek iránti rajongását. – Tudod, nekem egyáltalán nincs türelmem a könyvekhez. Egyből a végére lapozok.
– De hát azzal tönkre teszed az egész történetet. – Max elképedten nézett Alexisre.
– Igen. Valószínűleg igazad van.
Max a gondolataiba merülve bámulta a könyvektől roskadozó polcot.
– Tudod mit? Van egy ötletem.
– Hm?
– Kölcsönadom az ebook olvasóm. Meg persze adok hozzá egy regényt is – Pillantott hátra a válla felett Max.
– Ez a nagy ötlet? Nincs tíz másodperce se, hogy azt mondtam, képtelen vagyok bármit is végigolvasni.
– Most menni fog – erősködött Max.
– És miből gondolod, hogy nem fogom ennek is egyből elolvasni a végét? – kérdezte Alexis és röviden felnevetett.
– Mert nem fog menni.
– Azt is elárulnád, hogy miért nem fog menni?
– Azért nem fog menni, drága újdonsült barátosném, mert egyszerre csak az első két fejezetet fogom feltölteni rá. Csak azután kapod meg a következő fejezeteket, ha az előzőekkel végeztél.
– Mi van? Max, ne röhögtess. Ez most komoly? – Alexis olyan megrökönyödve nézett Maxre, mintha azt kérdezné : hé, te melyik bolygóról jöttél?
– Persze, hogy komoly. Már csak olyan regényt kell találnunk, ami eléggé elvarázsol ahhoz, hogy te magad akard a folytatást.
– Na ne. Ezt te sem hiszed.
– Pedig de. Nekem elhiheted, hogy nincs is annál jobb, mint amikor nem bírsz másra gondolni, csak arra, hogy mi lehet a következő oldalakon. Szinte sóvárogsz a folytatásért. És ez…. – megállt egy pillanatra, mintha a megfelelő szó után kutatna – elképesztő érzés.
– Te még mindig a könyvekről beszélsz?
– Igen. Miért? – nézett meglepetten Max Alexisre.
– Hát tudod, szerintem nem ártana megnézettetned magad. Néha úgy beszélsz a könyveidről, mintha a szeretőid lennének. Kíváncsi vagyok, vajon Kyanről is képes vagy-e hasonlóan fátyolos hangon mesélni. – Alexis sokat sejtetően húzta fel a szemöldökét.
– De hisz én nem is… – szólalt meg Max zavartan, mire Alexis felnevetett.
– Rá se ránts – legyintett.
Max igyekezett összeszedni a gondolatait.
– Oké, talán egy kicsit szenvedélyesebb vagyok az átlagnál ha könyvekről van szó, de tényleg imádok olvasni. Lexi, próbáld meg a kedvemért. Csak egyetlen könyvet. Esküszöm, hogy utána nem nyaggatlak tovább – ígérte Max.
– Rendbe. Legyen. Egy könyv. Egyetlen egy, azután ejtjük a témát – válaszolt azon a halk, de határozott hangon, amelyet oly sokszor használt, ha szorult helyzetbe került a Cross Coféban.
– Akkor már csak azt kell kitalálnunk, hogy mit válasszunk neked valamit. Valamit, ami … – Max vállat vont és hosszú percek óta először tűnt tanácstalannak.

***

Amíg a Titokzatos múltra vársz és még van kedved olvasgatni, akkor az alábbi linkeken az én regényeim első pár fejezetébe is beleolvashatsz:

https://publioboox.com/hu_HU/nem-bujhatsz-el

https://publioboox.com/hu_HU/nem-felejthetsz-el

nbe-3d-hatternelkul nfe-konyvformatum-hatternelkul_publio

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s