Könyvajánló – Kresley Cole: Árnyak hercege (Halhatatlanok alkonyat után #13)(Dacianók #1)

Kiadó: Athenaeum, 2017

Oldalak száma: 400 oldal

Kresley ​Cole, a New York Times első számú sikerkönyvszerzője új, izgalmas történettel folytatja a Halhatatlanok alkonyat után sorozatát. Ebben a részben megismerhetünk egy paranormális románcot, részesei lehetünk a vérbosszút kívánó múlhatatlan szerelemnek.

A VÁMPÍR ÚJ ÉLETE
Trehan Daciano herceg, a könyörtelen és mesteri halálosztó bármit megtenne, hogy megszerezze Aráját, Bettinát, a gyönyörű varázslónőt. Szerelméért véres lovagi tornán vesz részt.

A LÁNY KIT SZERET?
Bettina gyámjai kérésére beleegyezik, hogy akárki is legyen a lovagi torna győztese, feleségül megy hozzá. Álmaiban azonban egy rejtélyes harcos, egy igazi férfi csábítja tiltott gyönyörökre a lányt.

CSATA A HERCEGNŐ TESTÉÉRT, LELKÉÉRT
Trehannak két harcot kell megvívnia: meg kell küzdenie Bettináért a harctéren, és meg kell hódítania a lány szívét. A herceg testében, lelkében, érzékeiben feltör az évszázadokon keresztül elfojtott vágy.

Az Árnyak Hercege a Halhatatlanok alkonyat után bestsellersorozat 13. része, valamint az új sorozat, a Dacianók bevezető regénye.

 

Hiába voltam nagyon elfoglalt az elmúlt pár hónapban, ez nem jelentette azt, hogy néhanapján ne csúszott volna le pár regény. Hiszen lazítania mindenkinek kell és a laptop sem állandó utitársam. Egyszerűen csak annyi történt, hogy ugyan olvastam, de bejegyzésre már nem maradt időm. Most az elkövetkező napokban, hetekben megpróbálom pótolni ezt a hiányosságomat. Már csak azért is, mert mindezek ellenére ti kitartóan olvassátok a blog bejegyzéseit. Legalábbis a látogatási statisztika ezt mutatja.

Sok új könyvet halmoztam fel a tavaszi friss megjelenések közül, bár még a tavalyi évből is van jócskán elmaradásom.  Az egyik tavaszi beszerzésem Kresley Cole Árnyak hercege című regénye, ami több szempontból is különleges a számomra.

Először is, azon kevés sorozatok közé tartozik – talán 2-3 ilyen akad kis hazánkban – ami túlhaladt a tizedik részen, de még mindig nem szüntették be itthon a kiadását. Aki kitartó sorozatolvasó, az tudja miről beszélek.

Másodszor, függetlenül attól, hogy ez a Halhatatlanok alkonyat után tizenharmadik része, egyben a Dacianók sorozat bevezető kötete is. Tudjátok ők azok a titokzatos vámpírnépség. Sejtelmes köd… Lothaire… Azt hiszem, ezta sorozat kedvelőinek nem kell tovább ragoznom.

Harmadszor pedig, ez egy olyan regény, amit az is nyugodtan elolvashat, aki még nem találkozott a sorozattal. Oké, vannak benne utalások az előző könyvre (Lothaire), de ezek az elejtett morzsácskák mégsem keverik meg az új olvasókat

Külön pozitívum, hogy közel azt éreztem, amit a sorozat kezdetén. Izgalmas volt, fordulatos és új lendületet adott a következő részekhez.

A tetteiddel tanítasz meg másokat, hogyan bánjanak veled.

Cole regényeinek egyik erőssége nem a romantikus jelenetek, hanem a kidolgozott világ,  amiben játszódik. Ha ez nem lenne, akkor semmiben sem térne el a többi romantikustól. Az általa megalkotott lények és helyszínek teszik egyedivé a sorozat egyes részeit. A mostani akár egy szimpla romantikus lovagregény is lehetne, ha nem szerepelne benne vagy egy tucat különös, furcsa lény.  Iszonyú jó leírásokat és jellemezéseket kaptam nemcsak a lovagi tornáról, hanem az azon részt vevő lényekről is. A kígyószerű cerunokkal nem szívesen találkoznék fényes nappal, de a hideg futkosott a hátamon a kődémonoktól, vagy épp az excretoriánoktól.

Mint említettem, ez a Daciano sorozat felvezető kötete. A főszereplő, Trehan, a titokzatos Dák herceg, aki ízig vérig úr és úriember is. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy egy valódi lovag. Bár ki nem álllhatja legnagyobb ellenfelét, Caspiont, mégis gyakran viselkedik vele bajtársiasan.  Nem tudok Trehanról negatívumot mondani. Derekasan küzd, nem csak a küzdőtéren, hanem azon kívül is, hogy meghódítsa Bettinát, a félvér varázslónőt.  Kár, hogy ilyen férfiak csak a mesékben léteznek (nagy sóhaj)…

Trehannal ellentétben Bettinát nem sikerült megkedvelnem, még a regény végére sem. Sőt kimondottan idegesített a fafejűsége és elvakultsága Caspion iránt. Nem volt sem okos, sem bátor. Valójában egy tehetetlen báb benyomását keltette egészen a regény végéig. Egyszóval nem miatta szerettem meg ezt a történetet.

Igaz, hogy Bettina számomra csalódást jelentett, de a mellette feltűnő mellékszereplők és Trehan ezt mind képesek voltak ellenúlyozni.

Ha Bettina valaha szert tett volna olyan hírnévre a Szövetségben, hogy eposzi jelzővel illessék, mint például Maksimiliant, a Mészárost vagy Lothaire-t, az Ősellenséget, akkor úgy hívták volna, Bettina, a Lábtörlő, vagy Bettina, a Könnyű Célpont.

Azért volt még egy icurka-picurka negatívum, ami mellett képtelen vagyok elmenni. Hol voltak a kedvenc Valkürjeim? És mi az, hogy csak messziről csodálhattam őrült Nixet

Végül bevallom, minden negatívumával együtt is nagyon szerettem ezt a regényt. Jó volt ismét Colet olvasni 🙂

A sorozat eddig itthon megjelent részei:

Ha már erre jársz és még van kedved olvasgatni, akkor az alábbi linkeken az én regényeim első pár fejezetébe is beleolvashatsz:

https://publioboox.com/hu_HU/nem-bujhatsz-el

https://publioboox.com/hu_HU/nem-felejthetsz-el

nbe-3d-hatternelkulnfe-konyvformatum-hatternelkul_publio

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s