Könyvajánló – Ashley Carrigan: Árnyjátékos

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Oldalak száma: 272 oldal

Formátum: Puhatáblás

Szeress, ​ha mersz!

Gillian, a nagyszerű üzletasszony, férje halála után pengeélen egyensúlyozik az elit társaság úri gengszterei között.
Pihenésképp erotikus kalandba kezd egy jóképű férfi luxusprostituálttal, Nickkel, hogy némi színt vigyen a stresszes mindennapokba. A férfi vonzó, beváltja a hozzá fűzött reményeket, de van egy titka…
Közben felbukkan egy rejtélyes alak, aki a háttérből irányítva az eseményeket sorra meghiúsítja Gillian ígéretes üzletkötéseit. Nem csak meglopja, de az áldozatoktól sem riad vissza, hogy elérje a célját.
Gillian a lengyel gengsztervezérrel belekeveredik egy kínos üzleti fiaskóba sodródik, és együtt kell megtalálniuk a titokzatos rosszakarót. Főként„ ha életben akarnak maradni.
Vajon ki kicsoda? Lehet Nick és az arctalan rivális ugyanaz a személy?
Az Árnyjátékosban senki sem az, akinek látszik, és senki sem játszik nyílt lapokkal.
Kételyek, váratlan szövetségek, árulás, hűség és szenvedély…
Ez adja a vérbeli romantikus-erotikus maffiaregény esszenciáját, hogy kellően bizsergető élményt nyújtson.

Élvezd ki!

Szeretem Ashley Carrigan regényeit. Eddig kettőhöz volt szerencsém. A Két lépés a mennyországtól és a Farkasok között elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem nyúlok mellé, ha az írónő könyvét választom.

Nagy kedvencem a Könyvmolyképző Kiadó is. Nem kevés pöttyös könyv sorakozik a polcomon, szám szerint negyvenhét, ami nem rossz arány. Pláne, ha azt nézem, hogy gyakrabban várásolok e-könyvet, mint nyomtatottat. KMK könyvek esetén viszont csak nyomtatott példányt tudok vásárolni. Ezt most nem panaszkodásként írtam, csak kikívánkozott. Szóval akad pár “pöttyös” könyvem.  Van közöttük vörös, arany, rubin, rázós. Mindegyik műfajba belekostoltam már, és kevés olyan regény akadt közöttük, ami csalódást okozott volna. Egyszóval Ashley Carrigan neve és a KMK kiadó nálam már garancia a jó szórakozásra.

A két lépésre a mennyországtól című regényről írt ajánlómat azzal zártam, hogy jó lenne, ha Ashley Carrigan még több romantikus regényt írna. Most azzal kezdem ezt a bejegyzést, hogy jó lenne, ha Ashley Carrigen még több rázós könyvet írna. De az is lehet, hogy teljesen mindegy mit ír, mert bármelyik regényét olvasom, nekem tetszik.

Hogy elfogult lennék az írónővel? Valószínűleg minden alkotóval így vagyok akiktől olyan történetet kaptam, ami megfogott, elvarázsolt, vagy bármi módon pozitív hatást tett rám. 

Mielőtt azon aggódnátok, hogy elkezdem összehasonlítani az eddig olvasott Carrigan regényeket a mostani Árnyjátékossal, megnyugtatlak benneteket, hogy nem fogom. Már csak azért sem, mert az Árnyjátékos teljesen más, mint amit eddig az írónőtől olvastam. És, hogy milyen ez a regény?  Nem mondanám rá, hogy romantikus, de azt se, hogy krimi. Azt viszon igen, hogy izgalmas és lebilincselő olvasmány. 

Már rögtön, az első oldalak után megvolt bennem az az érzés, hogy az Árnyjátékos egy érett történet lesz, érett szereplőkkel és komoly helyzetekkel, talán egy kevés romantikával, de annál több izgalommal.

Ezek a megérzéseim be is jöttek. Erről mi sem árulkodik jobban mint az, hogy szombaton este kezdtem el olvasni a regényt, de vasárnap késő délután már be is fejeztem. Egyszerűen képtelen voltam letenni, annyira magával sodortak az események.

A főhős, Gillian, határozott, megfontolt üzletasszony, aki a férje halálát követően nem csak a vagyont, de a férje alvilágban betöltött pozicióját és üzleteit is megörökölte. Nem maga választotta ezt az életmódot, de kitartó és elszánt munkával megtanúlta hogyan élje túl. Nemcsak a férje volt üzletét viszi tovább, hanem képes fizikailag is megvédenie magát. Egyszóval egy gyönyörű nő, akinek  majdnem mindenne megvan: pénz, hatalom, befolyás. Egyetlen dolog hiányzik az életéből, az pedig a szex. A férje halála után ugyan volt pár próbálkozása, de a “balul” sikerült románcok rádöbbentették, hogy jobb ha távol marad a romantikus kapcsolatoktól. Váratlanul, egy partyn tűnik fel az életébe Nick Aldridge, aki férfiprostituáltként kínál erotikus kielégülést nőknek. Nincs kötődés, nincs csók, csak a testi vágy. Pont ez az, amire Gilliannek szüksége van. 

Őszintén bevallom, hogy kezdtem meginogni ennél a pontnál, és azt hittem, hogy egy romantikus/erotikus regénybe fog átcsapni a történet. Ne értsetek félre, szeretem a jól megírt erotikus regényeket. Olvastam is közülük jópárat. Pontosan tudom, melyik író/írónő regényeit kell keresnem, ha erotikus irodalomra vágyok. A KMK-s rázós címke miatt pedig egyáltalán nem ilyen típusú történetre számítottam. Hamar kiderült, hogy ezek a finoman megírt jelenetek csak epizódszerepet kapnak a történetben. Igaz, hogy nagyon kellemesek és Nick foglalkozását tekintve elkerülhetetlenek, de nem az erotika a regény fő irányvonala. 

„Az Árnyjátékosban senki sem az, akinek látszik, és senki sem játszik nyílt lapokkal.”

Ez az a mondat, amiről kis híján megfeledkeztem.  Már majdnem a könyv felénél jártam, amikor olyan váratlan irányt vett a regény, amire nem számítottam. Onnantól pedig nem volt megállás. Izgalmas volt, és nem megszokott, vagy kiszámítható. Ezért is olvastam el olyan hamar.

A regénynek két fő erőssége van. Az egyik, maga a történet, a másik pedig a szereplők. A főszereplőt, Gilliant feltétlen meg kell említenem. Felnőtt, érett nő, aki tudja mit akar az élettől, mire van szüksége és hogyan érheti el. Tervez, átgondol, cselekszik. Nincsenek felesleges körök, kislányos agyalások, előre-hátra táncikálások. A regény Gillian szemszögéből íródott. Csak az ő gondolatait ismehettem meg, ezért nem tudhattam, hogy egyes szereplő mit terveznek, vagy épp mit gondolnak. A többiek, álljanak bármelyik oldalon, csak mellékszerepet töltöttek be. De el kell ismernem, hogy Nick, Dennis és Jaromir hármasa nagyon jó. Jobban nem is különbözhettek volna egymástól, mégis mind a hármukat nagyon megkedveltem. 

Van még egy szereplője a történetnek akiről nem szabad megfeledkeznem. Ő Bartolomeó. Hiába mellékszereplő, mégis ő az egyetlen olyan karaktere , aki a megjelenését követően a legnagyobb átalakuláson ment keresztül. Az egy pillnatra sem volt kérdés  hogy a jót, vagy a rosszat képviseli-e, de fejezetről fejezetre változott át igazi pszihopatává. Le akalappal. A végére a hideg futkosott tőle a hátamon.

Határozottan más ez a történet, mint amit eddig Ashleytől megszoktam, vagy amit vártam,  de nekem nagyon tetszett. Szóval csak ajánlani tudom.

Olvassátok el! Viszont vegyétek komolyan a rázós címkét, mert ez a regény tényleg nem fiataloknak, vagy tiniknek való. Nem véletlenűl van rajta a 18+ karika!

Ha még van kedved olvasgatni, akkor az alábbi linkeken az én regényeim első pár fejezetébe is beleolvashatsz:

https://publioboox.com/hu_HU/nem-bujhatsz-el

https://publioboox.com/hu_HU/nem-felejthetsz-el

nbe-3d-hatternelkul nfe-konyvformatum-hatternelkul_publio

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s