Amikor akasztják a Hóhért, avagy ti kérdeztetek

Jó pár érdekes emberrel ismerkedtem össze virtuálisan a blog elindulása óta. Nem egy, nem két íróval beszélgettem sokszor órákon át a számítógépen keresztül. Van közöttük olyan, akit mára nyugodt szívvel barátomnak nevezhetek. Van, akiről tudom, hogy melyik NFL csapatnak drukkol, vagy épp megint valami fránya megfázással küszködnek a srácai és még sorolhatnám. De egy dolog mindegyikükben közös. Személyesen még soha nem találkoztam velük. Sőt, van akinek csak az írói álnevét ismerem, ahogy sokan közülük nem tudják az én polgári nevem sem. Ez egy ilyen világ.

De, hogy miért is hozakodtam elő ezzel és miért is akasztják a Hóhért? Több íróval együtt tagja vagyok egy facebook csoportnak, ahol megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, tanácsot kérünk egymástól, vagy beszélgetünk. A csoport tagjainak száma pedig hétről-hétre növekszik. Egyre többen vagyunk, egyre kevésbé ismerjük egymást. Nádasi Krisz írótársam, vetette fel az ötletet, hogy ideje lenne, ha kicsit alaposabban megismernénk egymást. Minden nap más író mutatkozik be, válaszol a neki feltett kérdésekre. Na most jön az a bizonyos Hóhér. Eddig én faggattam az írókat a Bloginterjúk kérdésein keresztül, most ők faggattak engem.

És, hogy mire voltak kíváncsiak? Nem titok, ezért megosztom veletek is:

Nádasi Krisz:  Mondj magadról pár szót, beszélj a (leendő) könyve(i)dről és ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot.

Soha nem szerettem beszélni magamról. Nem is igazán tudom, hogy mit mondjak. Írhatnék általánosságokat, de az senkit nem érdekel. Írhatnám azt is, hogy MiCsodaNő vagyok. Na erre mindenki felkapná a fejét. De félretéve a tréfát. Teljesen hétköznapi nő vagyok, aki szeret álmodozni, mégis két lábbal áll a földön. Szeretem a romantikát, a spontaneitást, amiben tökéletes társra találtam a páromban. Van két csodálatos és okos gyerkőcöm, akiket még talán irányítgathatok egy kicsit.

Legkedvesebb hobbijaim az írás és az olvasás. Ezek azok a tevékenységek, amik teljesen kikapcsolnak. Ha írok, vagy olvasok, teljesen megszűnik számomra a világ.

2015 nyarán jelent meg az első regényem, Nem bújhatsz el címmel.  Műfaját tekintve romantikus egy enyhe krimi szállal. A folytatás pedig idén tavasszal szeretném kiadni. Még nagyon tapasztalatlan vagyok az értékesítés terén, de arra rájöttem, hogy csak magamra számíthatok. A marketing nem egyszerű dolog. Próbálom én is kiaknázni a facebook, a Twitter előnyeit, bár ez utóbbi annyira nem tetszik. Készítek plakátokat, hirdetéseket. Nem tudom ezek mennyire sikeresek, de hogy az elkészítésüket élvezem, az egyszer biztos. Biztos marketing tippem egyenlőre nincs, de a molyról lejjebb, Erika kérdésénél írni fogok.

Nádasi Krisz: Mikor szoktál olvasni? Tavaly hány könyvet olvastál? Melyik ebben a pillanatban a kedvenced és miért? Amit olvasol, befolyásolja, amit írsz? (Bocs a sok kérdésért, de hirtelen rájöttem, hogy ez mind érdekel…)

Húhh. Jó lenne azt írni, hogy mindig olvasok, de sajnos kevesebb időm van rá, mint szeretném. Tömegközlekedéssel járok nap mint nap dolgozni, így elmondhatom, hogy minden nap van időm olvasni. Ritkán tévézek, így amíg a család tévézik, én olvasok.

A Molyos adatlapom szerint tavaly 54 könyvet olvastam el, de ebben nincsenek benne a blogregények, amiket hétről hétre elolvasok, illetve az újraolvasásokat nem szoktam rögzíteni. Mostani nagy kedvencem Böszörményi Gyula A Rudnay gyilkosságok. Jelenleg ezt a regényt olvasom és egyszerűen imádom, ahogy Böszörményi ír. Nagy történelmi romantikus rajongó vagyok, így ezekkel a regényekkel főleg, ha ilyen remek stílusban tálalják, el lehet varázsolni. 

Szerintem minden egyes elolvasott regény, novella, vers változtatja, finomítja egy író stílusát. Hiszen valamilyen szinten minden mű hatással van ránk. Legalább is én így gondolom. Pont emiatt próbálok teljesen más műfajból való regényeket olvasni, amikor írok. 

Lupán Ágnes: Mennyit írsz egy nap?

Mint említettem, az írás nálam hobbi. Ezért is engedhetem meg magamnak, hogy akkor írjak, amikor épp kedvem van hozzá, vagy amikor megszáll az ihlet. Nem törekszem arra, hogy az írás mindennapos tevékenység legyen, mert félek, akkor elveszítené számomra a varázsát. Nem szégyenlem bevallani, hogy például nyáron voltak hetek, amikor egy sort sem írtam. Máskor pedig csak úgy izzik a billentyűzet az ujjaim alatt. 

Ildikó Eszter: Nagyon jól írsz. 🙂 Ez mennyi gyakorlás eredménye, magyarán voltál ilyesmi tanfolyamon, képezted magad, vagy csak úgy jön belőled? Csak a Publionál jelent meg könyved? Vagy más kiadóval is van tapasztalatod?

Köszönöm, hogy így gondolod. Nagyon jól esik. Nem jártam írásfejlesztő tanfolyamra. Csak annyi fogalmazást tanultam, amennyi az iskolai tanulmányaim alatt rám ragadt. Beszélni viszont szeretek és az nem merül ki tő mondatokban. Talán ennek és a rengeteg olvasásnak köszönhető, hogy úgy fogalmazok, ahogy. De nem titok, hogy rengetegszer átírok egy-egy mondatot, vagy részt, mire azt mondom, hogy most már nagyjából rendben van. Az sem titok, hogy vannak szavak, amikkel rengeteget küzdök, hogy ne ismételjem állandóan magam. Ilyen pl: volt, hogy, hogyan, tudta, stb. Ami viszont biztos, hogy van még hova fejlődnöm. Erre pedig nagyon jó dolog a blogírás. Így ha a regényemmel időnként nem is haladok, de legalább írok valamit, amit szintén meg kell fogalmazni, formázni. Remek gyakorlás csak úgy leírni a gondolataimat egy-egy poszt erejéig.

Eddig csupán egy regényem jelent meg. Eredetileg teljesen önállóan akartam kiadni elektronikus könyv formájában, de pont akkor hirdette meg a Publio Kiadó a nyári ingyenes akcióját. Innentől nem volt kérdés, hogy feltöltöm a regényemet. Más kiadókkal,mint író, nincsenek tapasztalataim.

Bogár Erika: Nagyon aktív vagy a Moly-on. Rengeteg embert figyelsz, mi alapján jelölöd őket? Észrevettem a könyved kiemelését is a Moly-on. Leírnád, hogy működik? Szerintem sokunkat érdekel…

Már maga a Moly.hu megérne egy külön bejegyzést. Eredetileg, mint olvasó voltam a jelen, majd a regény megjelenésével más szemmel is megpróbáltam bele folyni a Molyos eseményekbe. Valahol egyszer azt olvastam, hogy a Moly nem más, mint a könyvek “facebookja”. Ez egy nagyon találó meghatározás rá. Itt találkoznak egymással a könyvek, az alkotók és az olvasók.Nem tudok még egy olyan magyar portált mondani, ami ennél jobban összehozná a magyar olvasó közönséget. Tudom, hogy ott van még a Goodreads, ami nemzetközi szinten nagyon elterjedt, de én úgy látom, hogy itthon annyira még nem annyira népszerű.

Eleinte olyan embereket figyeltem a Molyon, akik ugyan azokat az írókat és műveket kedvelték, amiket én is. Akikkel egyforma volt az érdeklődési körünk. Egy idő után elkezdtem figyelni a bloggereket is, akiknek nagyon sok olvasási élményt köszönhetek.

Amióta megjelent a regényem, már más szempontot is figyelembe veszek. Próbálok olyan tagokat is bejelölni, akik hasonló kategóriájú könyveket olvasnak és értékelnek. Itt az értékelésen van a hangsúly. Hiszen az lenne a lényeg, hogy minél többen értékeljék a könyvet. Amit egyes tagok értékelnek, azt a figyelőik mind-mind látják. Beszélgetnek róla, ajánlják egymásnak. Én egyébként itthon ezt a módját látom eddig a leghatásosabbnak kezdő íróként egy könyv népszerűsítését. Igaz időigényes mire elég tág körben elterjed az új regény híre, de ha jók a kritikák, akkor egy idő után elkezd egyre jobban terjedni a könyv a molyos köztudatban. Ezt segíti elő az utazókönyv, a könyvkihívás, a karcok és a könyvkiemelés.

A könyvkiemelés egy hirdetési mód, és mint ilyen nem ingyenes. A könyvhelyekre (napokra) licitálni kell. Ha megnyered az aznapi licitet, akkor azon a napon az általad hirdetett könyv az oldalsávban megjelenik. A minimum napi licit 100 kredit. Minimum 1000 kredit vásárolható, ami 10000Ft-ba kerül. Én mindig csak 100 kredittel licitálok, és kizárólag pénteki, szombati, vagy vasárnapi lehetőségekre. Egyszerű matematika. Így 10 különböző napot foglalok le magamnak. Ezeken a napokon minden moly tag, aki fellép az oldalra, látja a könyvem hirdetését. Amióta ezt alkalmazom, megugrott a könyvemet bejelölők száma. Egyre több az olyan tag, aki várólistára és kívánságlistára rakta a regényt. Remélhetőleg idővel el is olvassák. Január óta pedig megugrott az olvasások száma is. Hogy hányan vásárolták meg? Nem sokan, de legalább olvassák és terjed. Elsőkönyves névtelen íróként nem kergetek álmokat. Szóval büszke vagyok arra, hogy elkezdték olvasni és értékelik. De hozzá teszem ez azért jó pár hónapos próbálkozás eredménye. 

Amit még fontosnak tartok, hogy én továbbra is megmaradtam olvasó Molynak. Azóta is értékelek, beszélgetek más könyvekről a tagokkal. Csillagozom azokat az olvasói véleményeket, amik tetszenek.

Ha a Moly.hu-val kapcsolatban még bővebb kérdésetek van, akkor nyugodtan kérdezzetek.

Jelenleg így áll most a Molyon a Nem bújhatsz el:

 

 

 

Cser Szabolcsné Dorottya: Szerinted hogyan lehet a legjobb témákat összeszedni? Egy zsúfolt kávézóban, vagy mondjuk egyedül merengve, bezárkózva a gardróbba?

Hogy kicsit közhelyes legyek, a téma az utcán hever. Bárhonnan lehet témát meríteni. A most készülő regényemben van olyan párbeszéd, ami abban az irodában hangzott el, ahol dolgozom. Gyorsan leírtam és beépítettem a történetbe, mert annyira tetszett.

Hogy egy téma mennyire lesz jó, azt az olvasó dönti el. Néha én magam is meglepődöm, hogy egy egyszerű, akár sablonosnak nevezhető történet mennyire megfogott. Nem volt benne semmi különleges, talán csak az író stílusa, vagy a regény hangulata, esetleg a pörgő párbeszédek. Szerintem erre nincs recept. 

Ágnes Hanna Mezei: Melyik a kedvenc könyved?

Az örök és állandó kedvenc: Victor Hugo A nyomorultak című regénye. Nem tudom megunni. Ettől függetlenül mindig avatok újabb kis kedvenceket. 

Sylvia River: Mit olvasol szívesen? Mit nem olvasol szívesen? Íróként melyik tábort erősíted: valósághűség amennyire csak lehet, vagy hagyod repülni a fantáziádat és annyira szigorúan nem ragaszkodsz a tényekhez?

Imádom a romantikusokat. Nagy kedvencem a történelmi romantikus és a fantazy-vel fűszerezett romantikus. Imádom Diana Gabaldont, de J.R. Ward és Nalini Singh regényei is jöhetnek bármikor. Igazság szerint egy műfajtól sem zárkózok el, mert ha egy könyv felkelti a figyelmemet, akkor elolvasom, függetlenül attól, hogy hová tartozik.

Íróként próbálok megmaradni a realitás talaján, hiszen nem fantazy-t írok, pedig nagyon szeretem azt a műfajt. Ahol szükségesnek láttam, hogy utána nézzek dolgoknak a regényemmel kapcsolatban, ott megtettem, de annyira nem összetett a történet, hogy sok kutatást igényelt volna. Így ilyen téren nem volt nehéz dolgom. 

Köszönöm a kérdéseiteket.

Ha érdekel, hogy más írók milyen kérdéseket kaptak és mit válaszoltak rá, az alábbi linkeken megnézheted:

– Adastra könyvtára

– Szelencetitkok

– Keresztesi Dóri fiókja

– Valóságos mesék, mesés valóságok

– Végtelen mezők vándora

– Kocsis Nagy Noémi

– Kiss T. Anna

– Szív titkok

– Sylvia River

– A betűk titokzatos világa

– Spirál