Az író, aki házhoz jön – Avagy egy rendhagyó irodalomóra margójára

Nagyon jó érzés, amikor könyvet látok a gyerkőceim kezében. Szerencsére ez egyre gyakrabban fordul elő és nem csak a kötelező olvasmányoknak köszönhetően. Van egy megállapodásunk. Nem tudom, hogy szigorúak vagyunk-e, vagy sem, de nálunk suli időben, hétköznap este nyolckor fellövik a pizsamát. Bár ez így nem teljesen igaz. Fent maradhatnak még fél órát, ha az alatt az idő alatt olvasnak. Bármit, amihez kedvük van. Hogy ez egy kötelező olvasmány, vagy saját kedvenc, azt már rájuk bízzuk.


De a lényeg, amit ki akarok hozni ebből az egészből az az, hogy nem volt egyszerű dolog megkedveltetni velük az olvasást. Egyszerű? Baromi nehéz volt. Ezért is örültem, amikor megtudtam, hogy Holden Rose (Kovács Attila) író iskolajáró körutat szervez. Ő az, akinek a gyerekregényeit Tamás is olvassa és akinek a blogturnéján közösen vettünk részt.
Szerencsés helyzetben vagyok, mert olyan iskolába járnak a gyerekeim, ahol az igazgató és a tanárok is nyitottak minden olyan lehetőségre, ami a gyerkőcök előnyére válik, és ami az iskolai hétköznapokat még különlegesebbé teszik. Kapva kaptam az alkalmon és ajánlottam is ezt a lehetőséget a sulinak. Ők pedig ismét partnerek voltak és megszervezték ezt a rendkívüli irodalomórát.
Gondoljatok bele, hogy mekkora élmény egy gyerkőcnek találkozni egy íróval. Emlékszem, amikor a tavalyi Könyvfesztiválon találkoztam Böszörményi Gyulával, és beszélgettünk 3-4 mondatot, majd dedikálta nekem az egyik regényét, napokig a föld felett lebegtem. Ha rám ez ilyen hatással volt, akkor vajon mekkora hatást gyakorol egy hasonló találkozás a kölkökre? De ezt inkább meséljék el ők.
Most a 11 éves Balázs és a 9 éves Tamás beszámolóját olvashatjátok a rendkívüli irodalomóráról.

Milyen volt a mai irodalomóra?

B: Nagyon jó, mert eljött hozzánk az író, akinek a könyveit Tomi már olvasta.

Miről beszélgettetek vele?

B: Beszélt nekünk az olvasásról, és arról, hogyan fejleszthetjük a képzeletünket. Arról is beszélt, hogy a képzeletünk fejlesztése hogyan segíti a tanulást. Az olvasás megtanít minket tanulni, mert nekünk kell elképzelni azt, amit olvasunk. Ha csak tévét nézünk, ott nincs szükségünk a képzeletünkre.

T: Nekünk is beszélt erről és a Howard sorozatról is. Szerintem én ebből az összes részt ki fogom olvasni.

B: Nagyon tetszett amiket mondott A harmadikról. Felolvasott nekünk A fáraó jogarának az első fejezetéből. Még nem tudom melyik jobb, mert A harmadik nagyon izgalmasan kezdődik, de a A fáraó jogara meg nagyon vicces.

T: Nekem kell a A fáraó jogara.

B: Nagyon tetszett, ahogy felolvasta. Nagyon sokat nevettünk. De nem csak a könyveken, hanem azon is, amiket Attila mondott.

Tomi, nektek is olvasott fel részleteket?

T: Igen A nyúlaktából és utána tett fel kérdéseket és arra kellett válaszolni. Olyan volt, mint a szövegértés doga, csak nem jegyet kaptunk, hanem matricát és könyvjelzőket.

B: Nálunk A fáraó jogarából tett fel kérdéseket. Két nyertes is lett, mert ők szinte egyszerre mondták mindenre a választ.

Miket kérdeztetek tőle?

B: A könyvekről kérdeztük. Mondta, hogy ezek detektív könyvek. Elmesélte, hogy kik a szereplők. Beszélt arról, hogy milyen Howard, Nita és Gil.

T: Howardnak mindig pörög az agya. Mindig mindenen gondolkodik. Például, ha van egy pohár víz az asztalon, akkor azon gondolkozik, hogy ezt valaki direkt hagyta itt, vagy véletlenül. A flakonból kiöntötték a vizet, vagy megitták? Ez vajon kié lehet? Szóval mindig pörög az agya. Nita nem ilyen. Ha lát egy vizesüveget, akkor ő elmegy mellette. Mintha mi sem történt volna. Gil meg az az átlagos kocka. Kicsit duci, ezért néha nem tud úgy segíteni Howardnak ahogy szeretne.

B: Gil egy olyan srác, aki a legtöbb dologtól fél, a többitől meg retteg. De nem csak a könyveiről mesélt, hanem arról is, hogy ő is nagyon szeret olvasni. Mindig elolvassa a könyvnek az első ötven oldalát, de ha nem tetszik neki, akkor nem folytatja tovább, hanem leveszi a következő könyvet a polcról. Azt is mondta, hogy az egyik regényét négy nap alatt írta meg. A leghosszabb meg fél év volt.

Mesélt magáról is?

T: Mesélt arról, hogy van két fia. .

B: Mutatott egy képet arról, hogy hol él, meg arról is, hogy hol lakott. Bejelölte nyilakkal, hogy hova járt iskolába.

Ilyennek képzeltetek el egy írót?

B: Én azt hittem, hogy egy író, az komoly. Na ez nem igaz. Nagyon laza volt. De jó volt. És azt is elmondta, hogy azért változtatott nevet, mert mindenkinek van legalább három Kovács Attila ismerőse.

Mi volt ami nektek a legeslegjobban tetszett ezen az órán?

T: Nekem a kérdezgetős feladatok, amikor arról kérdezett amiket felolvasott nekünk.

B: Nekem a legjobban az tetszett, amikor részleteket olvasott fel a könyvből.

Szerintetek van olyan az osztályba, aki eddig nem szeretett olvasni, de most kedvet kapott hozzá?

T: Igen, nálunk hárman is feltették a kezüket.

B: Szerintem igen, mert van nálunk is olyan, aki nem szereti a könyveket, de azt mondta, hogy az egyik regényt el fogja olvasni.

Hogy gondoljátok? Ez a rendkívüli irodalomóra még jobban meghozta a kedveteket az olvasáshoz?

T: Igen. Sokkal jobban, mert így már jobban érdekelnek ezek a könyvek, hogy elmesélte, miről szólnak.

B: Igen. Én is nagy kedvet kaptam ahhoz, hogy ezeket a regényeket elolvassam. Nekem nagyon tetszett.

 

********

Azt hiszem, hogy az utolsó két mondat pontosan elmondta, hogy ez mekkora élmény volt a gyerekeknek. Azt nem is tudom leírni, hogy mennyire feldobott hangulatban érkeztek haza az előadás délutánján. Tamás pedig büszkén mutatta, hogy most már nem csak a Hófehér kelepce, hanem a többi Howard regényét is dedikálta neki az író, amikhez Howardos könyvjelzői is vannak. Még este, lefekvés előtt is erről beszéltek. Jó volt hallgatni őket. Ezek után ne is mondja nekem senki, hogy “bezzeg ezeket a mai gyerekeket nem érdekli más csak a tévé, az xbox…”, csak segíteni kell nekik, hogy rátaláljanak a könyvekre.

Ha ti is szeretnétek egy hasonlóan izgalmas irodalomórát, akkor ide kattintva fel tudjátok venni a kapcsolatot Kovács Attila íróval.

🙂

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod. Ha tovább olvasgatnál, nézd meg az oldalsávban a kategóriákat, vagy keresgélj a régi bejegyzések között, hátha ott is találsz valamit, ami felkelti a figyelmedet.

Follow my blog with Bloglovin

 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s